Önéletrajzi képek egy elveszett fotóalbumból.

Önéletrajzi képek egy elveszett fotóalbumból.

.

.. Két oldalról fogták a kezét. Anyja kesztyűs kezében volt az egyujjas kesztyűs keze, a másik meztelenül simult apja nagy, kemény bőrű kezébe és jó meleg volt.

.. Az 55-ös villamos elöl közeledett, a Kassai utca táján középről az út szélére kanyarodott. Ott balra a járda sima köve is kockakőre váltott és nagy, nyitott kapun kövér lovak húzták kifelé a söröshordókkal roskadásig rakott széles kerekű kocsikat. A bakon bajszos, bőrkötényes kocsis ült és fogta a gyeplőt. Hóóó, mondta és a lovak megálltak, míg a villamos elgördült az úttesten, aztán a gyeplő kis mozdulatára és a biztató gyí-re nekifeszülve újra megindultak. Ahogy elhaladtak a kapu előtt, anyja elhúzta az orrát a kiáramló sör, rothadó ára ás lótrágya kevert szagától. Apja csak nevetgélt és néhányszor felemelte karjánál fogva és akkor hatalmasat ugrott előre, legalább fél méter is volt. A levegőben kalimpált a lábaival és nyafogva mondta. Mééég!

.. Mentek. Hétvége volt, a szülei vitték haza a nagymamától szombat estére, vasárnap estig.

.. Alig van emléke a csöppnyi szobáról, melyet betöltött a hatalmas, fehérre lakkozott ágy, a kerek asztal és a fekete kis sparherd.

.. Egyszer, karácsony volt, a fa talpban állt a zöld fa, az ablakon beszűrődő esti homály árnyékokat vetett a falra, mikor beléptek az ajtón. Gyufa lángja lobbant és az ablak előtt az árnyon szikrák kezdtek röpködni, gyertya fénye remegett és a röpködő csillagok füstje

megköhögtette őket. Mikor a táncoló gyertyafényben már csak a füst úszott, felkapcsolták a villanyt. A fa alatt egy tornyos, bástyás vár állott, katonák színes köpenye, térdeltek a bástyákon és puskájukat a tankra szegezték, mely apa mellől zörögve, zakatolva szikrákat okádva robogott a vár felé. Mikor elérte a várfalat, az ütközéstől remegő váron sorra dőltek a katonák. Apa egy kis trombitába fújt, mellette térdelve is magasabb volt még.

.. Anya egy kis forgácsot dugott a sparherd fekete szájába, néhány vékony fát és egy darab papírt meggyújtva becsukta a kis ajtót. A sparherden fazék, lábosok álltak és az asztalra tányérok, evőeszközök kerültek. Amikor apa kiment, az udvar felől didergetően fagyos levegő szökött a szobába és bevillant a hó fehérsége egy pillanatra.

.. Karácsonykor kellett, hogy legyen, mert karácsonyfa volt, csillagszóró égett, szaloncukor, angyalhaj, ezüstszál és színes díszek is lógtak a fán. Bizonyosan akkor hozta a Jézuska, mikor már a sötétben hazafelé igyekeztek a havas utcán. Ö nem látta a szánkón, de annyi sok ember volt és bármelyik is lehetett a Jézuska, mert nem ismerte. Szóval biztos, hogy karácsony volt. Erre emlékszik.