......Papcsák urat megfenyegették.  Ejnye, ejnye, nahát!

......Papcsák urat megfenyegették.  Ejnye, ejnye, nahát!

Rendőr az asztalánál ül és a pisztolyával játszik.
RENDŐR: Mit óhajt, Ill? Foglaljon helyet.
ILL: Követelem, hogy tartóztassák le Claire Zachanassiant.
RENDŐR: Különös. Nagyon különös. Feljelentést akar tenni a hölgy ellen?
ILL: Nyomban tartóztassa le!
RENDŐR: Hogy letartóztatjuk-e vagy sem, az a rendőrség dolga. Mit követett el?
ILL: Felszólította a város lakóit, hogy öljenek meg.
RENDŐR: És ezért tartóztassam le?
ILL: Kötelessége.
RENDŐR: Különös. Nagyon különös.
ILL: A világon a legtermészetesebb.
RENDŐR: Kedves Ill barátom, nem is olyan természetes. Vizsgáljuk csak meg higgadtan az
esetet. A hölgy ajánlatot tett a városnak, hogy magát egymilliárd ellenében… tudja már,
mire gondolok. Idáig rendben van. Magam is ott voltam. De ez még nem ad alapot a
rendőrségnek, hogy Claire Zachanassian ellen eljárást indítson. Végtére bennünket is
kötnek a törvények.
ILL: Felbujtás emberölésre.
RENDŐR: Lassan a testtel, Ill. Emberölésre való felbujtás esete akkor forogna fenn, ha
komolyan lehetne venni az ajánlatot, hogy magát öljék meg. Világos?
ILL: Azt hiszem igen.
RENDŐR: No, látja. Az ajánlatot azonban nem lehet komolyan venni, mert a milliárd
túlhajtott ár, ezt maga is beláthatja. Ilyesmiért ezret vagy kétezret fizetnek, többet nem,
erre mérget vehet. Mit bizonyít ez? Hogy az ajánlat nem komoly. Ha pedig mégis
komoly, akkor a hölgyet nem vehetjük komolyan, mivel nyilván őrült. Értjük?
ILL: Az ajánlat engem fenyeget, őrmester, akár őrült a hölgy, akár nem. Ez csak logikus.
RENDŐR: Nem logikus. Egy ajánlat magában nem lehet életveszélyes. Legfeljebb, ha valóra
váltják. Mutasson rá egyetlen kísérletre, amely arra vall, hogy magát meg akarták ölni.
Akkor azonnal intézkedem. De maga is jól tudja, hogy az ajánlat véghezvitelére senki
sem vállalkozott, ellenkezőleg. A tömeg az Arany Apostolban egy emberként foglalt
állást maga mellett. Egyébként engedje meg, hogy utólag gratuláljak.
ILL: Nem vagyok ebben olyan biztos, őrmester úr.
RENDŐR: Nem olyan biztos?
ILL: A vevőim tartóstejet vásárolnak, már nem jó nekik csak a fehér kenyér meg a drágábbik
cigaretta.
RENDŐR: Örüljön neki! Fellendül a boltja.
ILL: Helmesberger whiskyt vásárolt nálam. Évek óta nem keres. A népkonyhán él.
RENDŐR: A whyskit ma este én is megkóstolom. Helmesberger meghívott.
ILL: Mindegyiken új cipő. Vadonatúj cipők.
RENDŐR: Nem tudom mi kifogása van az új cipő ellen? (kiteszi a lábát, közben belerúg  egy
sörösdobozba)
ILL: Szóval maga is. És pilzeni sört iszik.
RENDŐR: Ha egyszer ez ízlik.
ILL: Azelőtt megtette a helybeli is.
RENDŐR: Fertelmes volt.
ILL: Maga, őrmester, miből vette a cipőt, meg a sört?
RENDŐR: Az csak az én dolgom.
ILL: De miből fognak a vevőim fizetni?
RENDŐR: Az meg az ő dolguk. Ez nem tartozik a rendőrségre.
ILL: De engem érdekel. Mert belőlem fognak pénzt csinálni.
RENDŐR: Senki sem fenyegeti magát.
ILL: Adósságokba verik magukat. A hitel révén emelkedik a jólét, a jóléttel annak
szükségessége, hogy megöljenek. És a hölgynek még csak a kisujját sem kell
mozdítania. Ül a balkonján, szivarozik - és vár. Egyszerűen csak vár. Maguk
mindannyian várnak.
RENDŐR: Úgy látom többet ivott a kelleténél. (a fegyverével babrál) Nyugodjon meg.
A rendőrség résen van. A törvénynek érvényt szerez, a rendet fenntartja. Ha bárhol és
bárkinek a részéről a fenyegetés leghalványabb gyanúját tapasztalja, közbelépünk.
Erre mérget vehet, Ill úr.
ILL: És honnan az aranyfog a szájában, őrmester?
RENDŐR: He?
ILL: A ragyogó új aranyfog.
RENDŐR: Maga megbolondult. (Ill felé tartja a fegyvert) Ember, értse meg, nincs időm,
hogy a maga agyrémeivel foglalkozzam. Megszökött a milliárdosnő párduca.
Azt kell üldözőbe vennem.