Amikor a borzas medve megérkezett, illedelmesen ült a széken. A csengetésre ajtót nyitott, csak azon csodálkozott, hogy férfi olyan könnyedén lépett, mintha lebegne. Hellyel kínálta és ő is leült. Tisztes öltözete jobban kiemelte elegáns szépségét, sokat ígérő volt egész megjelenése. A kérdés, hogy van elbizonytalanította, nem érezte, hogy az orvos, vagy a férfi kérdezi.

Bizonytalanul vonta meg a vállát, kezeit félig felfelé fordította. A kérdések szakszerűsége után azt gondolta, csak az orvos érdeklődése, de hirtelen olyan simogató, puha lett a hang, mintegy szerelmes súgás. Nem is értette a kérdést, csak nézte a hatalmas kezeket, sem gyűrűt, sem nyomát nem látta.

Megbizsergette, mikor a férfi arra célzott, hogy így ügyeletben nem lehet ezeket a problémákat nyugodtan megbeszélni és csak helyeselni tudott, de nem merte javasolni, hogy akkor,....

A férfi megtette a szükséges lépést, meghívta két nappal későbbre a Berlin étterem kerthelyiségébe. Kora esti randevút beszéltek meg és amikor a férfi elment, jókedvűen tett-vett a lakásban, az elmaradt Sevenal sem hiányzott.

A két nap néha olyan távolinak tűnt, máskor meg repült az idő. Elegáns, egyszínű kosztümöt vett fel, indulás előtt megperdült a tükör előtt, elégedett volt magával. Úgy ült a villamoson, mint diáklány az első sziget randevúra menve. Pontosan érkezett, ahogy belépett, előtte állt az óriás és kutatva nézett körül. Fiatalok üldögéltek, a felpillantó nők szeme megakadt a magasban. Itt vagyok, szólt a férfi mögött vidáman.

Az étteremben a felhúzott ablaknál találtak helyet. A Duna túlsó partján a hegyek mögé bújva aludni készült a nap, a színház előtt égtek a lámpák, a tárt üvegajtókon mentek befelé az emberek. A Cyranó megy mondta. A medve megkérdezte: Várkonyi vagy Szabó? A szeme sarkából pislogott, hát ezt is tudja a medve?

Nyalogatták a kehelyben hozott fagylaltot, a kis mackót eltette, a férfi is zsebre vágta.

Meséljen szólt a férfi, diszkréten közelebb hajolva és figyelmesen nézte.

Belekezdett. Az iskolaéveknél kezdte, a gondtalan fiatalságnál, az első szerelemmel, a kényelmes élettel, a háborúból sikeresen kimentett, jelentős családi vagyonnal, szülei okos vállalkozásaival, külföldi befektetések révén, amelyek gondtalan életet biztosítanak számára és minden olyan szép, csupa rózsaszín, akkor az a betegség, a műtét és az óriási pofon, az irigyelt és kívánt szépasszony, hirtelen egy kitaszított pária, egy meddő tehén. Szemét könny futotta el, ajka remegett és a medve szemében egy barna simogatást látott. Majdnem a vállára borult, csak csendesen hüppögött és hálásan nyomta szemére a kezébe adott zsebkendőt. Aztán kiábrándultan mesélte a válását, majd dacosan beszélt a telefonokról is. A férfi bólintott, de olyan közömbösen, hogy majdnem megsértődött.

Aztán a férfi hangja olyan volt, mint hegedűszó és mint érkező szerenád, ahogy mondta: A múltat az Isten sem tudja megváltóztatni, előre kell nézni. A szeme mosolygott, hangja simogatott és először mondta ki az asszony keresztnevét. Ettől nem kell álmatlanságban szenvedni, most azt kell tudni, mit csinál ezután. Az asszony felnézett, vizsgálta a férfi arcát, kereste, hogy gúny, megvetés, vagy közömbösség van rajta, de csak a jóindulatú macipofát látta magára mosolyogni. Megkönnyebbült. Fejét felemelte, mosolygott, már újra a hódító szépasszony volt, ragyogott, csillogott és uralta az egész környezetet. Szemérmetlen szemtelenséggel sugározta szépségét a „Medve” védelme árnyékában, szemlélte az éttermet.

A Körút forgalma gyérült, a színházból áramlottak ki az emberek, az étteremben sokan tértek be az előadás után. Elindultak, a medve a karját nyújtotta és andalogtak a Nyugati felé, kirakatokat nézegettek és csak beszélgettek, az ördög tudja miről, nevetgéltek és csak egyszerűen jó volt.

Éjszaka jól aludt. Szerette volna a medvének megköszönni, hogy a kapunál csak egy kézcsókkal köszönt el tőle, mint egy kis gimnazista lánytól és a csendesen elmormolt viszontlátást.