…...Tara tegnap feltett egy posztot. Elgondolkoztam, sok minden jutott az eszembe. Volt ilyen 62-ben Ózdon, vegyes házasság, egy cigány asszony és egy munkás, talán kohász, talán bányász. Lányuk a város egyik legszebb lánya volt, családi házban laktak. Egyszer láttam az asszonyt, semmi feltűnő. A lányt is láttam, tényleg szép volt. Meglepő volt, a férfiak eléggé lekezelően szóltak a lányról, ámbár semmi konkrétat nem mondtak. Akkor nem is tűnt fel. Ma más felhangja lenne.

Akkor hajnalonként, délutánonként és este benépesültek az utcák, buszok és fakarusznak becézett, dobozos teherautók hordták az embereket dolgozni. Cigányokat, nem cigányokat, férfiakat nőket. A gyárkapun könnyű volt bejutni. Fiatalok tanultak a honvédségnél gépkocsivezetést, nehéz gép kezelést, (a tankvezetés mellett) sokan először írni-olvasni. Ja, először kopaszon mosakodni, gatyát, fogat mosni.

Az inaszakadt paraszt, a 30 évesen elvénült, fogahullott lányok, a sérvüket térdüknél hordó férfiak, méhük előesésével és vizelettartással szégyenkező, lógómellű asszonyok felemelték a fejüket, hitetlenül, a világra csodálkozva kérdezték: Élhetünk?

És a háború romjain, a giz-gaz között bátortalanul kezdtek virágok nyílni. A kórházak sebészetén reggeltől estig égtek a műtőlámpák, a fekélyes lábakat, ujjnyi viszeres csomókat, sérveket, bütyköket, vérző gyomrokat és görcsölő epéket operáltak, a szülészeteken sok asszony először feküdt ágyban egyedül, tisztára mosdatva, a gyerekgyógyászatokon tetves gyerekeket tisztítottak a nővérek, a belosztályok a lilaajkú, ziháló betegeknek adták a strophantint, digitaliszt és az akkori csodaszereket.

Volt mit tenni. Először kimérték a földeket, aztán elsietve és átgondolatlanul kiszedték a karókat. Az egy tagban fekvő földeken traktorok és mindenféle gépek jelentek meg. DÜBÖRGÖTT A GAZDASÁG !

Nem a hülye Kóka -féle, hanem az igazi. Eltörölték a jegyrendszert és már kétféle kenyeret is lehetett kapni, fehéret és barnát. Meg is lehetett enni.

Na mindegy, ezek apróságok. Nem akarok krónikát írni. Csak annyit szeretnék megjegyezni, az embereknek volt munkájuk. Cigánynak és nem cigánynak egyformán.

Eltűntek lassan a mezítlábas, sokszoknyás cigány asszonyok, zsíros, kajla kalapú férfiak. Kiderült, hogy a lányok seggecskéjén a szoknya ugyanúgy feszült és egy kicsit forróbban csókoltak, a fiúk haja ugyanolyan kócos volt, csak hűtlenebbek voltak,.... Hagyjuk, rég volt.

A munkáról akartam írni. És itt kellene kezdenünk a probléma megoldását.

A MUNKÁNÁL !

Van kedve valakinek folytatni?