A Munka könyve nem......

2011/06/10. - írta: Emilke mesél

A munka könyvét nem színes tintákkal írják.

A munka könyvét nem színes tintákkal írják.

A sós veríték folyása mindennapivá vált. Először zavart,de aztán fel sem vettük.

Elég nyápic kölyök voltam, mikor a nyári munkára jelentkeztem. Nem vettem igazán komolyan, mindenem megvolt. Az ennivalót anyámék mindig kiügyeskedték, nem szenvedtünk szükséget. Amerikai csomagból anyámnak volt nylonharisnyája, apám a Kossuthot szívta, én időnknt egy rágógumit, amerikai cigarettát kaptam, de utáltam a gumirágó hülye pofát, a primitív dolgok megtestesítőjét és a Playboy füzetei még nem hoztak izgalomba.

A ruházati boltokban a próbababákon típusöltönyök lógtak, fehér puplin ingek, vagy halványkék és hányingerrózsaszín jelentette a választékos eleganciát. A Rákóczi úti kapualjak cipészeinél akkor kezdtek megjelenni a nyersgumi teletalpas cipők, kézzel festett nyakkendők. Kockás zakók és csőnadrágok ideje volt. Az én hosszúnadrágom, apámtól örökölve, vagy csak elkommunizálva nem a legújabb divatot tükrözték, de még sivalkodó nyafogásom, időnként dörmögésre váltva csak vigyorgást váltott ki otthon, nem különösebb figyelmet. A borotválkozást apámnál néztem, de a szükségét nem éreztem.

Ráztuk a szitát. Krasznai Sanyi két évvel idősebb volt, őt már más ingerek mozgatták. Tavasszal még a kertes házak utcáin a kilógó orgona ágait tördeltük, a nyíló rózsát akkor is leszedtük, ha nem lógott ki, de a munka kezdetével megszűntek az esti csavargások.

A nap rövid idő alatt sötétbarnára égette a bőröm, a strandon még soha ilyen barna nem voltam. Az ugrabugrálás helyett elüldögéltünk a medence szélén, a pergoléra felfutó rózsa árnyékában. A lányok viháncolását okos megértéssel tűrtük. Még ugyan nem értettem, hogy Györgyi vékony testét ölbe kapva és a medence felé nyargalva vele, miért fogta egyszerre csak át két kézzel a nyakam, aztán sivalkodva hagyta magát a vízbe dobni. Egyszerre csak nem éreztem a súlyt, a vállam mintha szélesebb lett volna.

A kokszdombon kezdetben egy zsák szemcsét már nem vittük, lustaságból kifolyólag párosával raktuk az eresz alá.

Az egyik nap jött egy mókus az irodából, hogy írjuk alá a papírt az adatainkkal, mert kell a munkakönyvhöz. Nem kérdeztük, hogy minek akkoriban ilyesmit nem kérdezett az ember. Még a munka elején megjelent egy nő és egy férfi, normások voltak. Arra kíváncsiskodtak, hogy egy óra alatt, mennyit kell kiszitálni. Kedvesen invitáltuk őket, próbálják csak meg, mi lemérjük a súlyt. Amikor két lépést tettek a kokszdombon, akkor hamar egyeztünk a normáról. Ők bólogattak, írtak, mértek, mi morogtunk, végül mi jártunk jól, mint a fizetéskor kiderült. Nagyon jól jártunk.

Az első hét csak négy napból állt. Szombat délután már otthon üldögéltem, anyám is hazaért. Apám hívott, menjünk a piacra. Fogtuk a szatyrokat és elindultuk. Útközben két kocsma is volt, de egyikbe sem mentünk. A zöldségeseknél és a gyümölcsösöknél nyüzsgött a nép. A hentes már üres volt, a jegyre kimért árú már délelőtt elfogyott. Oldalt, a halászok dézsáinál, kofák tyúkketrecei előtt a templomkert bejáratával szemben, az utolsó tyúkokat vették a kései vásárlók.

Teletömtük a szatyrokat, krumpli, kelkáposzta és zöldborsó. A bab még drága volt és igen gyenge, petrezselymet vettünk, az jó levesbe, krumplira. A gyümölcsök a váltás időszakában voltak, csersznye már nem volt, a meggy is végét járta, földieper is csak fonnyadozott. Néhol félérett, kemény sárgabarack volt már.

Sikerült egy jókora pontyot szereznünk. Már előre nyeltünk, pedig csak vasárnapra lett ebéd. Egy kocsiból fehér köpenyes férfi fagylaltot árult A Közért előtt ládákban Bambi állt, a kis csatosokban a meleg lé feszült árnyékra vágyva.

Mentünk hazafelé, cipelve az ételt a következő hétre. Még érzékeny volt a tenyerem, de már a bőr kezdett vastagodni.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr778315410

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

179584 2011.06.10. 16:19:14

Igaz, én nem lapátoltam kokszport, csak késöbb törtem otthon a nagyokat "dió" nagyságúra, de tökéletesen tudtad érzékeltetni az akkori idök valóságát. A mai napit is nagyon köszönöm! Innen plusz ment!

69910 2011.06.10. 16:23:46

Ismét szép csendéletet rajzoltál, -- betűkkel. De valamit nem vettél észre abban az időben. Ahogy egyre fogyott az üzletekben az élelem, s az italválaszték Bambira szűkült le, a kereskedelmi alkalmazottak egyre jobban adták flegmát, a bunkót, az oda-nemfigyelést. A kereskedelmi szakma, árterítésre degradálódott. Százados.

179584 2011.06.10. 17:19:54

3. Százados Mi, akik éltünk akkor, tudjuk, mi volt a helyzet. Ez a novella-csokor viszont fantasztikusan jól van megírva, az emberi dolgokra kihegyezve. Benne volt ebben minden, ami az akkori korra jellemzö volt! Sajnos, vagy hála Istennek, tudom!!!

12635 2011.06.10. 17:34:06

Én valamivel később voltam kamasz. A szüleim úgy gondolták, ne dolgozzon egy gyerek a szünidőben. Én meg irigyeltem a barátnőimet, Kőbányán dolgoztak a konzervgyárban, ahogy mesélték, jó bulinak tűnt. Nagyanyám azt mondta, neked egy dolgod van, tanulni! Az élelmiszer jegyre nem emlékezhetek, de a jegyes tejre igen, a nektár sörre és a csatos üveges bambira is, de nálunk otthon házi málnaszörp volt. A piacot szerettem. Hús többnyire fagyasztott volt, vagy a parasztoktól háztáji csirke. Emlékek.

193225 2011.06.10. 17:49:49

Tudjátok néhányan, 53 decemberéig jegyrendszer volt, amely lépésről lépésre lazult föl, a megszűnésig. Buci Gyuri az abban az időben kapható, kis, ovális és jócskán barna, sós buciról nyerte, meg a szakmájáról. Kevesen emlékszünk már a sok csirkepörkölt és Hábetler féle rántotthal után az első, vastag marhapörköltre nokedlival, ropogós salátával. Őszintén, melyikünk tanította meg a kölykeit ilyen örömökre? Jól éltünk és a túlzott jólétben elfelejtettük, hogy mitől kérges az apáink tenyere. Pedig a legkevesebb, hogy emlékezünk rájuk. Az apákra, akik az utat törték. Némely hülyében is felvillan néha valami, mikor azt makogja, hogy túl sokat nyafogunk és keveset dolgozunk. Csak ezt is hülyén csinálja, mint annyi mást..

pacal 2011.06.10. 23:01:28

5. gordius 2011. 06. 10. 17:34 Te, a cucilizmus után nosztalgiázó, naiv tyúk... 6. Shakespeare 2011. 06. 10. 17:49 Képes voltál ebbe is belekeverni Orbánt. Hülye vagy!

193225 2011.06.10. 23:07:20

Igazad van, nem kell beszennyezni ezt vele.. :))
süti beállítások módosítása