......Kiállították a Munkakönyvet.

......Kiállították a Munkakönyvet.

A bőr sötétbarna lett. Az izmok fájdalom nélkül mozogtak és a szita mozgása közben elkezdtek röpködni a szavak is. A vállak láthatóan mások lettek, mint az iskolapad nyamvadékaik vállai Nem is kellett tükörbe nézni, a lányok szemeiben ragyogott a kép.

Megkaptuk az első fizetést. Nem panaszkodtunk. Családos szakmunkások évtizedes tapasztalattal sokkal, nagyon sokkal kevesebbet vittek haza. Igaz, hogy a munkánkat nem irigyelte senki, a pénzünket sem. A munkások olyan világ, hogy aki nem élt benne, annak érthetetlen. Nagyon nehéz ma már visszaemlékezni. Ha mentél az utcákon, a házak vakolata köralakú lukakkal mintázott, a meztelen téglát kivillantó foltokkal, telkeken romok, a gaz jótékonyan takarta a szemérmes köveket. Nem volt olyan nap, hogy kora reggeltől sötétedésig ne dolgoztak volna férfiak, nők, öregek, fiatalok a házakon. Volt tennivaló.

Szóval kézhez kaptuk az első fizetést. A fizetési cetli aláírásakor egy másik ívet is alá kellett írni, a Munkakönyv kiállítás és átvétel igazolását és a számfejtés mindjárt el is vitte az új Magyar Népköztársaság címeres, piros könyvét. Mikor a gyárkapun kijöttünk, a szemben lévő kocsmában már habzott a frissen csapolt. Amennyire emlékszem, nem voltak részegek. A sváb fiatalok Ürömre, Budakeszire siettek haza, őket várta otthon a műszak levezetése, az öreganyjuknak és apjuknak segítés a ház körül. A gázgyár valahogy a munkásarisztokrácia góca lehetett. Ott, ahol tartályokban lapult a csendes halál, a ballonokban xilol, benzol, toluol és más folyadékok illatoztak, ahol a vaskosár formájú vagonokba 10 percenként zuhant a világos sárgán izzó szén, hogy a víztorony alá gördülve a fehér gőz felugorjon az égre, ott nem lehetett játszani.

Mikor otthon letettem a pénzt, apám rám nézett, csak annyit mondott, nehéz munka, ugye? Anyám hitetlenül nézte, nem jutott szóhoz. Akkor már nevetve tudtam felelni apámnak, á fenét. Megy.

A hét végén elindultuk anyámmal ruhát nézni. A Rákóczi úton, a Barros tér után az első sarkon a Hauer oldalán nagy ruházati bolt volt Kirakati babákon feszültek a típusöltönyök, a kirakat mélyén fogasokon lógott a bőséges választék és kínálat. Szürke, barna és elegáns sötétkék öltöny, élesre vasalt nadrággal. Fehér, rózsaszín és kék ingek garmadában púpozódtak a kirakat alján a flórzoknik és nyakkendők között. A zsebkendők hajtogatva pihentek és az alsónadrágok diszkrét csomagolásban rejtőzködtek. A másik kirakat babáin trencskó ballonok, raglán lódenkabátok, zöld, barna, szürke színben.

Az üzletben idősebb Glasius úr sietett elénk és kérdezte, mit adhatok a fiatalúrnak?. Ez ÉN voltam!