Az oltár szélére támaszkodott.

Behunyta szemét. A Nap ragyogott és a szolgák súgták a fülébe, hogy Mikhál szeme mindenhová kíséri, hogy már apjának Saulnak is szólt, hogy a lány eleped és éjjel a Holdra nézve együtt vinnyog a kutyákkal és reszket, ha Dávid nevét hallja.

A király nem kért drága kelméket, illatos olajakat, mirhát és marhát nászajándékba, csak azt a csekélységet, 100 filiszteus előbőrét

Dávid, látva a lányt, összeszedte embereit és rácsapván a filiszteusokra és 200-at levágva közölük, előbőrüket tarisznyájába tette, hogy megtetézze az ajándékot. Így lőn a bethlehemi születésű,

Benjámin törzsbeli Isai fia Dávid Judea Királyának veje. És a lány anyja, a Király felesége Akhinoám is rábólintott a nászra. És Saul a Király után, Jonathán, a nagykirályfi után következett Dávid, a győzedelmes, a kedvelt, a szeretett, a kis királyleány férje, a Kiskirályfi!. A Benjamin törzsének, a legkisebb törzsnek Isainak legkisebb fia. Amikor elnyúlt fekhelyén, lábánál leste óhaját egy igazi királylány, aki a palotába érve leoldotta saruját és lábáról a juhok piszkát hűs vízzel lemosta, italát elkészítette és kedvét töltötte, ha úgy kívánta.

Az első feleség. Az első ízlelése a gyümölcsnek, mely már éltének minden lépését el fogja kísérni.

Állt. Vékony lábszáraira ráfeszült a bőr. Talpa alatt a hűs padlat szőnyege símúlt lába alá. Hunyt szeme előtt elvonultak az asszonyok, válluk felett visszanézve, Miskál , Akhinoám, az okos Abigél, Maáka és Ha, Hag....

hogy is hívták? És egy villanás, a villámcsapás, a, a Bethsabe ! A mindent elsodró vihar, a felhők rohanása, a zúgó szél, a kavargó homok és mint a hárfa húrjai sivítanak a hangok a szobák ajtajin, az ablak résein, Bethsabe!

Háta mögött megroppan a szék. Kinyitja a szemét. Abiság ül, keféli a haját. Körülnéz. Senki, csak ketten vannak a szobában, A mécses lángja az árnyakat hintáztatja a falon, ahogy lebben. Lehajtja a fejét, mosoly szalad át arcán. Elégedetten gondolja: Azért egy nagy kujon voltam. Kipáját igazítja a gyér hajmaradvány felett

Mintha, mintha egy fuvallat érintené arcát, voltunk Uram, javítja ki magát. Csak belülről vonja meg a vállát, Hm? Voltunk? És ürességet érez.