….......Egyszerű öltözékében ült az asztalnál. Sültet, sajttal és almával,fehér bort, szólt a szolgálónak.
Igen uram, bólintott az asszony és lapos ezüsttálra rakta az ételt, a kupát és egy darab friss lepénnyel vitte be.
Rágta a fűszeres sültet, a lepény kissé füstös , sós íze szomját készítette a borra. Kinn léptek zaja és fémcsörgés jelezte, hogy valaki közeledik, Maximianus jött és ült az asztal mellé. Az asszony odakínálta kupát egy kézmozdulattal eltolta.
Diocles felállt, intett és a hátsó ajtón kilépett Maximianussal. Az ösvényen leereszkedtek a bokrok között a sziklákról, egy lapos teraszszélén barlangnyílás vezetett a homályba . Visszaszólt az asszonynak, hozz bort és sajtot, ha tele a szája nem beszél feleslegesen, és vigyorgott.
Az asszony a rakott tállal , kupákkal és a kancsóval megállva egy kőre rakta a dolgokat, és leplezetlen , aggódó csodálattal a hangjában csendesen szólt: Uram, ha bíborra vágysz, váljék dicsőségedre, és lehajtotta fejét.
Állj az ajtó előtt, mintha benn lennék, vigyázz, ha Aper jön, megölhet! Ha minden úgy lesz, ahogy elgondolom, szabad leszel, mondta Docles
A barlang bejáratában beszélgettek.
Mennyi ideje halott már Numerianus?
Legalább 3 napja bűzlik.
És a tábornokok?
Mit tudják! Egymást lesik sunyin, Apertól félnek. A Praetoriánusok őrködnek. Maximianusz sem tudott bizonyosat. Diocles feszült volt. Érezte,hogy döntő pillanatok közelednek, mikor a kiálltás elérte, A tisztek összegyűltek! Téged hívnak.
Ment. Áper?
A többiekkel!
A kis kövér, minden lében kanál Pomponius Aper érdemeit sorolta. Úgy látszott, a mérleg már kibillent,a kövérkés ajkak közül a dicsérő szavak, mely szerint Carus császár halála óta ő irányítja az imperiumot
Galerius kupáját leemelve szájáról rikoltotta: Ezért megy minden rosszul! A többiek, bár nem szóltak, de kárörvendő vigyorgásuk elég beszédes volt.
Pomponius megakadt és mielőtt folytatta volna a medveformájú Maximimianus dörmögése zuhant közbe: Diocles jobb!
A parancsnokok hallgattak. A csendben Pomoponius erőtlenül próbálkozott, Túl fiatal!
Galerius némileg kapatosan és makacsúl kiáltott fel!
Moesia helytartója volt! Consul volt, és sorolta érdemeit és Diocles okosságát.
Könnyű a te koponyádnál bölcsebbnek lenni, kiáltott közbe Aper, mire
Galerius makacsul felüvöltött: Dioclest akarjuk!
A kiáltás elérte a légiók sorait, előrébb léptek és elöszőr csak egy moraj hallatszott, aztán a légió sorai felől tisztán szállt a kiáltás:
Diocles! Diocles! Diocles!
A név hömpölygőtt a hangok hullámán és a dombocskán álló parancsnokok fülében már kristálytisztán hangzott:
…................DIOCLES! DIOCLES! DIOCLES!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.