Zúgtak a légiók Nicomedia sík mezején, a Nap közeledett éji szállása felé, hogy alvás előtt megmerüljön a tenger habjaiban. A tisztek finom füle érezte, hogy a katonák már választottak, nekik csak a jóváhagyás maradt. Galérius ismét felrikoltott: Téged akarunk! Maximianusdörgő hangjára Licinus rábólintott, Dioclest!

A többség Diocles mellett van, mondotta Constantinus, akit sápadt bőre miatt a Chlorusnak is neveztek. A tábornokok sorra mondták Diocles nevét és Pomponius majdnem bocsánatkérően ismételte, a többség Dioclest akarja. És sorra léptek elé a parancsnokok és emelt kézzel, nyitott tenyérrel mondták : Uralkodj dicsőséggel.

Diocles kivonta kardját. A nyugvó nap felé emelte. Aper volt az utolsó, aki megállt elötte és elmormolta kívánságát.

Légy boldog és uralkodj az Imperium üdvére!

Diocles mintha nem is látná, kardját magasra emelve harsányan kiáltotta: Jupiterre, a győzhetetlen Napra, az Istenekre! E kard tiszta!

Kezemet nem mocskolta szent Numerianus császár vére! Aper ölte meg!

És a magasra emelt karddal egyetlen mozdulattal sújtva Aper nyakához az aranyos páncél nyak feletti részénél markolatig döfte a széles, rövid pengét a nyaktól a mellkas alsó részéig Aperba.

Állt egy pillanatig, aztán két marokkal húzta ki a pengét a halott nyakából. A testőrparancsnok lábai elé dőlt. Felemelte a Nap felé a kardot.

A vér ruhájára fröcskölt, állt kezében a felemelt karddal,.... A Légiók felüvöltöttek! DIOCLES!! DIOCLES! DIOCLES!

A tábornokok felé fordult.

Felemelt kezének intésére néma csend lett.

Kiáltott! Pogány többé nem emelhet kezet RÓMA hallhatatlan isteneire!

Tisztelegjetek!

És a tábornokok Maximianus után sorba léptek elé, kivont kardjuk hegyével a földet érintve mondták: Uralkodj dicsőséggel.

Diocles végigpillantott rajtuk, nem szólt, csak nézett, várt.

Amint kardját emelte, melyen már száradni kezdett a vér, a tábornokok

térdre ereszkedtek.

Remegett a levegő, ahogy a lebukó nap felé harsogták a légiók

VIVA CAESAR ! VIVA CAESAR ! VIVA CAESAR!

VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA VIVA!

Véres kardját a tábornokok elé dobta, egy pillanatra rájuk nézett, aztán

hátat fordítva sátorába ment. Magában mormolta, megöltem az igazi vadkant.