Joachim előbujt a szegényes parasztház ajtaján. A lakókat kizavarták a házakból, néhány férfit a ritkán álló fákra akasztottak, a megmaradtak rémülten húzták meg magukat a csűrökben a szalmába bújva. Joachim a reggeli hűvösben megborzongott. Szeptember utolsó hetében jártak és reggel már napok óta köd takarta a földeket, ma éjjel már elkezdett esni. A csendes szemerkélésben minden nyúlós nedvességgel itatódott át. Feltűnt a csend, csak néhány tyúk kapirgált az árokparton, sehol nem látott embereket, asszonyok , vállukon gereblyével, kapával sietve mentek ki a faluból, gyerekeket vezettek kézen fogva. Aztán azok is eltűntek a messzi úton.

Az ereszről, a nádtető aljáról csepegett a víz, a kútból húzott vizet és a vályúba öntve fröcskölte arcára, nyakára. Bőre liba bőrödzött a hidegre, dörzsölte magát a kincstári törölközővel és nem is hallotta a halk durranást.

A nyakánál érzett kis ütést, a kezét akarta emelni, de félúton abbamaradt a mozdulat, elcsúszott a sárban és féltérdre esett. Feje a vályú szélére koppant, aztán csend lett.

Percek teltek el, a csendben egyszerre csak kürtszó harsant és a házakból katonák bújtak elő. Az ébresztő kizavarta a katonákat a házakból. Friedrich látta meg elsőnek Joachimot a vályú szélére bukva. Az elmúlt napokban sok halottat látott, de ez mégiscsak más. Akivel hónapok óta együtt sörözte, egymás mellett aludtak, ettek akitől az is tudta, hogy Liza szőre milyen selymes és akinek Katrinról, meg a tavalyi boglyákról is beszélt, ...jeges fuvallat csapta meg.

Az őrség berohant a csűrökbe, de azok üresek voltak. Csak néhány macska lesett az egerekre, a kutyák is eltűntek.

Mikor Friedrich egy üveget mérgében arrébb rúgott a csűrajtónál, orrát megcsapta a benzin szaga, és a szalma fellobbanó lángja elvakította.

Vlagyimir az erdő fái között állt, nézte a falut. Már órák óta jöttek az emberek, asszonyok a gyerekekkel és tűntek el a fák és bokrok sűrű, sárga függönye mögött. Lara jött az úton, lompos kutya ugrált körülötte. Kezében kendőbe kötve kis batyu, mindene benne volt. A férfi felé bólintott és halkan mondta, nem maradt senki. Vlagyimir csak felnevetett, mintha morogna, mikor a távolban meglátta a németet a kútnál. Puskáját emelte, a cső végére terítette a zsebkendőjét, gondosan célzott. A torkolattüzet nem lehetett látni, a dörrenés is kicsit tompább volt. Látta testet elbukni és öröm töltötte el.

Gyorsan indult a lány után, most aztán igyekezzünk, mondta és eltűntek az úton.

Guderian páncélosai beolajozva, feltöltött tankokkal és lőszerrel megtömve pihentek a terepszínű ponyvák alatt. A parancsnokok megkapták a végső eligazítást, a térképen Gluhov és Orjol bejelölve, a további cél Tula és Moszkva volt.

És szeptember 30-án Guderian tankjai megindultak.

És jiscsoraz! Hihihihi