......Vegyük sorra a dolgokat. Az előzőekből látom, van érdeklődés.

Eutanázia. Az orvosi szerepvállalás.

Az ember munkája után bért kap. Ameddig dolgozik, ez a bér többé

kevésbé biztosítja a megélhetését. Amikor megbetegszik, táppénzt kap a betegsége idejére. Országonként eltérő mértékbe, a 100%-tól a 0-ig. Egy társadalom fejlettségét és közösségi empátiáját jelzi a betegség idején adott pénz mennyisége. Nézzük csak, a beteg ember továbbra is fizeti a lakbért.

Továbbra is fizeti a szokott rezsiköltséget. Továbbra is táplálkozik. A gyógyulásához szükséges gyógyszerek és a betegsége idején fellépő különleges költségek többletkiadást jelenthetnek. A betegség ideje kiszámíthatatlan.

Előrelátó ember félretesz ilyen esetekre , van családja, aki segíti.

De nem minden esetben. Ilyenkor a közösségnek kell szerepet vállalni.

Egészséges társadalmakban így működik a dolog. Azon társadalmak, melyek ilyen esetben a juttatásokat redukálják, a gyógyítás költségeiben nem vesznek részt, már az első lépést megtették a passzív eutanázia útján.

Amely társadalmak a gyógyulás eszközeit megfizettetik és a segítség az anyagi helyzet függvénye, a segítség ideje (várólista) is anyagi ellenszolgáltatástól függő, már az aktív eutanázia útján járnak. Most az eutanázia morális részétől eltekintek, mert az anyagi oldal ilyen figyelembe vétele bizony eutanázia. Ez pedig a nácizmus útján egy mérföldkő.

Azok az orvosok, akik ebben részt vesznek, bizony igen közel állnak a náci rendszer elfogadásához. Az elvándorló „rezidensek” tisztességéhez nem fér kétség, ebben a rendszerben nem kívánnak közreműködni. Jogosan.

A Schreibtischtäterek, akik a rendeleteket hozzák, a nácizmus gyakorlati megvalósítói.

Ezek alapján ki lehet jelenteni, hogy Magyarország a nácizmus útján jár.

A következő lépés lehet az orvos aktív részvétele a beteg elpusztításában. Az Isten óvjon minden népet, hogy idáig jusson. Alig van orvos, aki, ha önvizsgálatot tart, ne találna munkája során olyan esetekkel, melyekben valamilyen ok folytán ne merülhetne fel, hogy „talán” nem helyesen cselekedett. Az orvos is ember. Bocsássatok meg neki.

Nem tudom, hogy a különféle tevékenységek mibe kerülnek, sok összetevő van. Gondoljatok Traven: Az akasztottak lázadása címü könyvre.

Candidó feleség, Marcellina meghal. Vakbélgyulladásban, 200 peso hiányába. És Kovács Péter meghal, mert a rák szétette a máját, miközben várakozik a hasi ultrahangra, a CT-re és az operációra. Nácizmus? Ugyan, közgazdaságtan. Egy rezidens talán este káromkodik, de Réthelyi úr és Szócska úr nem is tudja, hogy Kovács Péter meghalt.

Nácizmus? Ne már! A Kútvölgyi úti kórházban, melyet a mocskos kommunisták, rohadék oroszok építettek, soronkívüli ellátás van, persze nem mindenkinek.

Nos, hát ez nem elméleti nácizmus. Ez csak olyan hétköznapi, alig is vehető észre. Csak egy iciri-piciri, nem is izmus, csak Náci bácsi.

Hajnalodik. Vörösen kel a Nap. Dúdolok. Ez lenne az út? Mondjátok!

…...https://www.youtube.com/watch?v=BWHBBYwtytg

Dúdolni könnyű, de mi a válasz?