…..... Nem nagyon szeretett a szekrénybe rámolni.

…..... Nem nagyon szeretett a szekrénybe rámolni.

…..A még ki sem csomagolt zoknik, nyakkendők , ingek és alsónadrágok az első pillanatban olyan rendezett benyomást keltettek a felső polcon. Aztán lejjebb a vállfákon lógó ingek, csomóra kötött nyakkendők és még lejjebb a gyűrött alsónadrágok, félpár zoknik, félig hajtott pulóverek már hangosan hirdették, hogy itt bizony áll a bál, mondhatni, oltári kupi van. Azért a szekrényajtó diszkréten be volt mindig csukva.

…..Az idő, ahogy hűvösödött, úgy vált egyre sürgetőbbé a melegebb ruhadarabok előszedése. Hétvégén aztán, hogy nem ment sehova, nekiállt.

Elővette az első sötétebb zakót, felpróbálta. Nézte a tükör előtt, a szentségit ránc ránc hátán, a gomb, nem, az anyja isteninek sem akar elérni a másik oldalra. Megpróbálja behúzni a hasát, úgyse megy. Nincs mit szépíteni, ki lett hízva. Alaposan. Akár előröl. Akár hátulról. Ez többet nem hordható. Na persze, összegombolás nélkül,... Micsoda marhaság, az első pillantásra látszik, hogy kicsi, mint hízónak az ól. Egy nadrágot is felpróbál. Nem, annyira nem tudja behúzni a hasát, hogy a gomb elérjen a gomblukig. Odadobja a zakóhoz, elő a másikat. A negyediknél leül. Nagyon elkeseredett.

Kezdi megérteni a nőket, akit a tucatnyi ruha között válogatnak és sóhajtoznak, hogy nincs egy rongy, amit fölvegyenek.

…..Elkezd számolni. Bizony jó pár ezer összejön, kapásból. Kell legalább két zakó, legkevesebb három nadrág. Az már megfelel öt , jó esetben egy pulóverrel hat öltözetnek. Ha még egy zakó és nadrág, akkor egy jó kombináció és elég jól néz ki.

…..Nyakkendő? Az van, sok is. Szerencséje van, a fehér ingek még használhatók. A színesek nem érdekesek, nem is szereti őket, meg megkötik a hozzávaló gatya színét is. Ja, az már nem érdekes, jut eszébe és elröhögi magát. Fanyarul.

…..Két zacskóba rakja a kidobni valókat. Ott a használtruha konténer. Már látta többször, hogy tele van. Más is hízik.