…..Az öreg végigheveredett a bőrökön, betakarta magát és a táncoló lángok fényében mesélni kezdett.

…..Az öreg végigheveredett a bőrökön, betakarta magát és a táncoló lángok fényében mesélni kezdett.

…....Valamikor, amikor még kiseszkimó volt és együtt hempergett a kutyákkal, mikor még az édes tej ízére emlékezett, mikor még üvöltve követelte és csak akkor nyugodott meg, mikor anyja a medvebőr alá dugta melegedni, száját az édes forrással betömte, szóval nagyon régen, ….

…...Emlékezett az apja szavára, aki a melegen gőzölgő igluban a halvány fókafaggyú mécses világánál mesélt. Világot járt ember volt az apja. A nagy úszóházzal ifjú korában elvitorlázott olyan vizekre, ahol jégnek nyomát sem látták soha. Ahol az emberek fürödtek a vizekben, a nap olyan melegen sütött, hogy a saját bőre is sok volt az embernek és fekete bőrű emberek meztelenül jártak hatalmas fák között. Az emberek röhögtek, mikor a kiseszkimó apja mesélt és nem hitték egyetlen szavát sem. Csak kismedve, az egykor karcsú, ébenhajú asszony, a kiseszkimó dundin gömbölyödő anyja hallgatta áhítatosan és titokban megsimogatta duzzadó mellei között a rózsaszínű, aranyláncon lógó gyöngyöt, melyet a Fókák Őre hozott neki , mikor visszatért a havas igluban és az első ölelés halkan csengő sikolya után a nyakába akasztott. Az apja mesélt neki egy egészen más világról és ő hitte minden szavát. Így történt, hogy sok év után egyszer felkerekedett, szánját megrakta ennivalóval és elindult arra, amerre a jégtáblák úsztak, míg eltűnnek a messzeségben.

…...Elmaradtak a jégházak, kevesebb lett a hó is, mígnem egy napon meglátta az első házat, kőből és fából, egészen olyant, mint amilyenről az apja mesélt. A tetőn füst szállt fel és belül sokkal melegebb volt, mint az igluban. A ház egyedül nagyobb volt, mint sok iglu egymás mellett.

…...Elment ő is a nagy úszó házzal, dolgozott és jól élt. Sokat látott, sokat tanult, de mindig készülődött vissza, mert emlékezett, hogy a szomszéd igluban lakott Fürge Halacska, és vadászösztöne azt súgta, hogy fürge halacskát ki kellene fogni.

…..Hát így került vissza az igluba. Mivel ügyes halász volt, ki is fogta Fürge Halacskát és gyöngyöt ugyan nem, de valami furcsa formájú dolgot akasztott alkalomadtán a nyakába.

…...Sok hasznos dolgot vitt magával a faházak világából az igluk közé. Neki volt először olyan lámpája, melyben a halolajban ázott kanóc égett és mikor rátette az átlátszó búrát, a fény megsokszorozódott. Neki volt olyan szerkezete. Amelyre feltette a szánt és hó nélkül is könnyen húzták a kutyák.

Fiatalabb korában, mikor összegyűltek az állatbőrök, Fürge Halacskával elindultak és a házak között eladták a bőröket. Csodálatos ízű élelmiszereket hoztak magukkal, kis bogarak által gyűjtött édes, sűrű folyadékot, port amelyből vízzel izgalmas, illatozó levest készítettek, haldarabokat dobálva bele. Port, amitől piros lett az étel és csípős. Kellemesen bizsergette az ínyt, melegítette a gyomrot.

…...Kupacka egy ideig tátott szájjal hallgatta az öreg eszkimó meséjét, még a gyöngyakasztásnál sipítva kuncogott is, de egyszer csak hallotta az eszkimó, az apró horkantások zaját. Elhallgatott, magára húzta a takarót és már csak álmában folytatta a mesét.