A nyári délután vége

.. Táskáját a kocsi ülésére dobta, bedugta a kulcsot.

.. Táskáját a kocsi ülésére dobta, bedugta a kulcsot.

A rádió pontos időjelzést adott. Érdekes, 15 perce folyt le a kávé, jutott eszébe.

….. Fülében még ott csengett: „a lakás az enyém,”....Nem vitatkozott egy szóval sem. Eszébe sem jutott, hogy a két éven át egyedül fizetett költségeket felrója. Kezdetben így állapodtak meg. Egy albérlet úgyis többe került volna.

….. Az asszonyra gondolva nem kapott szívdobogást. Feltételezte, hogy ő is a legmélyebb nyomot a gyerekkel hagyta. Az elmúlt időben jobban izgatta egy rövidszoknyás nő látványa a busz magas lépcsőjén felfelé mászva, mint az asszony pancsolása a fürdőszobában.

….. A gyerekre gondolt. Lánygyerek volt. Szakmailag tisztában volt vele, hogy ez csak az ő hibája, talán rosszul mozdult az adott pillanatba. Szája egy kis torz vigyorra húzódott. Arra gondolt, vasárnapi apuka lesz. Ismert ilyeneket. Nem volt elragadtatva, de ismerte a törvénykezési gyakorlatot. A nőé minden, a férfi fizethet. Nem volt jókedve.

….. A Keleti Károly térnél felkanyarodott a nagynénjéhez. Az utcán, az iskolával szemben lakott, egyben a keresztanyja is volt. A kis üzlethelyiség ajtaja nyitva volt a melegben és pont meg tudott állni a bejáratnál. Bement és hangosan köszönt, keresztanyja a hátsó részben lévő „konyhának” nevezett piciny elektromos főző felől kiáltott vissza. Előrejött a néhány lépcsőn, kis csodálkozással érdeklődött, hát te? Mit keresel erre?

….. Rögtön a tárgyra tért. ! Mondatban elmondta az egészet, mert az egész nem is volt több. Keresztanyja ránézett, szokott komoly arcával, amelyről soha nem lehetett tudni, hogy aggódik, csodálkozik, vagy kétségbe van esve. Határozott asszony volt és nagyon bátor. Emlékezett, mikor az Elektromos Pálya gondnoki lakásának akkortájt luxuslakásából december közepén összekapkodott ruhákkal, a gyereket férje ölébe téve, határozott kézzel kitolta a tolókocsit a dunapartra, egy félig partradőlt uszályhoz, két láb nélküli férjét bevonszolta a hajótest belsejébe, a gyereket, a sebtében összekapkodott ruhákat berakta, a kocsit visszatolta a tribün mögé és onnan leste a feketeruhás alakokat, akik fegyveresen kutatták az épületet. Mikor elmentek, megvárta a sötétedést, visszament a lakáshoz, a pecsétet letörte, takarókat, a legszükségesebb holmikat összeszedve a tolószékbe pakolva a jegesedő vízparton eltűnt a hajótestben, maga után vonszolva a kerekeken gördülő kocsit. Éjjel csak kidugta a fejét és reménykedve hallgatta a messziről hullámzó dörgést. Örvendezett, ahogy napról napra közeledett a dörgés és mikor észrevette a parton a láncban közeledő orosz katonákat, kihúzta a 3 kerekű kocsit, maga után vonszolva lábak nélküli férjét. Csak szóval irányította 6 éves „lányát” Egy orosz katona segített félkézzel, másik kezével géppisztolyát tartva. Aztán a januári jeges szélben hazatolta a rokkantkocsit.

….. Határozott asszony volt. Akkor is, mikor a vonattetőn hasalt és zsákban húzta maga után a krumplit, darab szalonnát némely élelmet.

….. Most sem esett kétségbe.

….. Hol alszol? Mert gyakorlatias is volt, nem csak határozott.

….. Éjjel nyugodtan aludt. Reggel munkába ment és nem látszott rajta, hogy rosszkedvű.

….. Délután beszélgetettek. Keresztanyja nem kezdett el siránkozni, a lényegre tapintva érdeklődött, mi lesz a gyerekkel? Mi lenne? Majd vasárnap meglátogatom, ha engedik- tette hozzá.

….. Igaz. Ilyen a törvény. Nem tett szemrehányás, hogy minek vetted el, alig ismerted, nem láttad, hogy nem hozzád való? Nem kurvázta, nem szidta. Egyszerű tényként tudomásul vette, ezzel megkönnyítette a dolgát.

….. Másnap már hazament a szüleihez. Egy szót sem szóltak, csak az apja kérdezte: A gyereket elhozhatod? Megnyugodott, hogy láthatja az unokáját.

A menyét nem kérdezte.

….. Az utcán szép napsütés volt. És a lányok még mindig szépek voltak, a szemük még mindig villogott. Hétvégén ebéd után ültek a küszöbön, a kert tele volt virággal. A szomszéd macskája átugrotta a kerítést, ránézett és a kert másik oldalán újra ugrott és eltűnt az udvar túlsó végén.

….. Nem változott semmi.

….. Gondolkozni kezdett, most mi legyen.