…...................Erről ugyan Fülepke többet tud. Szakmailag persze.

…...................Erről ugyan Fülepke többet tud. Szakmailag persze.

….. Valamikor az utcán menve csukott szemmel is, a levegőbe szimatolva el lehetett igazodni. Újpesten ha sétálni indultunk, napközben az első névjegy az István út és Deák utca sarkán balról csillogott egy húsbolt, halak, főtthúsok illatával. Jobbra volt egy kocsma, kerthelyiséggel, ahonnan néha zene szűrődött ki, az ajtó mögött asztalok, fehér abrosszal, olajozott fekete deszkapadló kátrányos illata jelezte a hűs termeket. Három házzal tovább a bal oldalon ugyancsak egy kocsmaajtó. Nyitott ajtaján savanykás borszag és a sör malátaszaga rezgett a levegőben. A Bercsényi utca sarkán, talán 20 méterre, két nagy üvegajtó minden nyitására a friss kenyér meleg illata hömpölygött az aszfaltjárda felett. A zsemlék formája a kamaszok szívét dobogtatta és a ropogós sóskifli is sűrűn fogyott a szomszédban a sör mellé.

….. A Lőrinc utca ferdén vágott sarkán két lépcsőn fellépve Anpenszán boltjából a köszörű sivított ki, a kirakatban kések, ollók csillogtak a kirakat vörös posztóján. Mellette a festékbolt felejthetetlen volt. Papírzsákokban földfestékek sárgán, vörösen, a gipsz vakító fehérje és a rézgálic kékeszöldje, a petróleum félreismerhetetlen nehéz szaga és oldószerek aromás illata terjengett. Aztán volt egy cukrászda, nem igazán gyökeresedett ebben a környezetben. Mellette az utcára lógott az ajtó két oldalán egy egy réztányér. A szélben táncoltak, arájuk eső napfény szikrázott és benn csattogtak az ollók, zúgtak a hajvágó gépek, a hajszárítók, és a pomádé, a pacsulik szaga, ide gyakorta tértek be hölgyek, férfiak. Az út szélén háromkerekű triciglikre árukat rakódtak, inasok kiáltoztak, néha vigyorogva lökdösték egymást. A nép pedig a szembelévő posta kovácsoltvassal vert ajtaján áramlott. Az István úton a 90-es villamos csörömpölt , csengetve a sarkok előtt, a Mády Lajos utca torkolata felől a piac csapta meg az orrot. Azért a másik oldalon szívet-lelket gyönyörítőn, a kieresztett napernyő védelmében, az árnyékos, nedves kövön pompázatos virágok, kiáltozó sárgák, mélypiros vörösek és harsogó, haragvó zöldek diszkrét illatokkal csalogatták a hölgyeket és gavallérokat. Ha az ember nézett, láthatott férfiakat, az egyik ujjukon fehérlő selyempapírba csomagolt süteményt lógató kézzel, másik kezükben rózsaszín papírban virággal. Valahova igyekeztek szegények. Vasalt nadrágban és nyakkendővel. Hm.

….. Na és ez csak egy sarok volt. Mit is hagytam ki? Suszterüzlet, szabóság, voltak még ilyen rejtélyek is.

….. Elfáradtam, be is mentem a kocsmába. Kértem egy málnaszörpöt és vidám röhögés közben ittam a pezsgő, piros levet.