VORONYEZSTŐL DÉLEBBRE:

2012/01/24. - írta: Emilke mesél

..............Január16? Vagy 19?Vagy 23? Hát nem mindegy?

..............Január16? Vagy 19?Vagy 23? Hát nem mindegy?

Az Ibolya vonalon állásba ment egyik alakulat Lundt ezrede volt. Henkel százados az alig embermagasságú árokban botorkál, a keményre fagyott hó beszakad lépte nyomán és térdig süllyed a jeges mélységbe. Botorkált, elbotlott. Jég égette a csuklónál a kesztyűje alá tolakodott kristályoktól, ahogy húzta vissza a kezét az éles jégszilánk felhasította a tenyerénél az anyagot.

.. Elérte a horhos végét. Kis, lapos térség, egy bokor maradvány mellett barlangszerű nyílás. A havon egy bizonytalan állagú bundamaradvány alatt feküdt Lawkov hadnagy, valahol leszálló sötétben némely hókupac megmozdult. Henkel százados utasította Lawkow hadnagyot, hogy hívja az ezredparancsnokot. A telefon tekerésére elkezdett beszélni, aztán elhallgatott, arca egyre komorabbá vált és egy Jawohllal fejezte be a beszélgetést. Visszaadta Lawkovnak a kagylót és valahova a sötétbe csak annyit suttogott: Különös, azt hiszem a parancsnokának nincs humora. Átvette a parancsnokságot, még 400 mozgó hókupac feküdt a mezőn.

..Pityomnik elesett. A Vilshofen csoport állt, arccal nyugatnak a védelmi vonalban, már 10 nap óta és fogalma sem volt arról, hogy az ellenség már régóta a hátába került és előtte csak a hó kavargott a szélben.

.. Lawkov hadnagy taposta a havat, fáradtan, álmosan, makacsul egy horhos felé. Tudta, hogy ott, a horhosban ott kell lenni a törzsnek, Lundt ezredes is ott van.Henkel nem sokáig tartott ki. Mikor éjszaka egy sztálinorgona sivítása után a felcsapódó hó, jég és fagyott föld betemette a szakadékot, a fedezék maradék sarkába húzódott. Lawrov sem tehetett mást, de hajnalban, Henkel, mikor az orosz katonák rohama folyamán felharsant a hurrá, összeomlott. Maga elé meredt, meg sem tudott szólalni, majd felugrott és szaladni kezdett. Senki sem látta többé. Így vette át ismét a parancsnokságot Lawkov hadnagy.

.. és a hadnagy taposta a havat. Elment az őr mellett, beesett a deszkával bélelt odúba, ahol Lundt parancsnok ült egy asztalnál

.. Lundt ezredes felugrott, mikor meglátta a hadnagyot:Mi történt Lawkov? Hol a zászlóalja?

.. Kinn áll. Meg kell mondanom, ezredes úr, hogy a zászlóalj létszáma 4  fő.

7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr608315702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

180524 2012.01.24. 23:31:34

De. Végü lis mindegy, doki...Melyik nap, perc, óra.... S melyik katona, honvéd, "baka"... Lehet filozofálni, moralizálni, lehet.etc... Jó, hogy föltetted, mert lehet, s kell gondolkodni, -aki tudja- újraélni, s lehet, remélem, szándékod ez, "átélni", hogy soha, soha többé.....

193225 2012.01.24. 23:39:38

Én remélem, hogy érted a szándékomat. Egy apróságot tettem fel, ugye, Henkel százados egy napos frontkalandját. Ugye, te el tudod képzelni Henkel századost is, a bank osztályvezetőjét, aki könyökvédősen agitált, aki a német kisváros ódon utcáján a stamtisch utáni sörözés hatása alatt koraéjjel öklét rázva a zsidó háza felé baktatott haza, egyszerre csak a fronton találja magát, -42 fok celzius, se enni, se meleg takaró, a kesztyűje is elszakadt,, és úgy üvöltenek ezek az oroszok. Mennyi ilyen kisember üvölt ma is! Hány helyen ropognak a fegyverek. Jó, hogy értjük egymást, kár, hogy nem vagyunk sokan.

180524 2012.01.24. 23:48:06

Hidd el, sokan vagyunk, csak némák, bénák, de épp ezért erősek! Igen, értelek, nagyon is. Ami fáj, az fájjon, mert míg érzem, vagyok. Üdv: maiman

14742 2012.01.25. 07:46:30

Kevés szóval, sokat mondtál. :) Aki nem érti a lényegét, nem is akarja!:(

193225 2012.01.25. 12:41:22

Sajnos a történelmi feledékenység nagyon nagy. Már azokat is elfelejtették, akik ott hullottak el, már azok is elhullottak, akiknek valakijük nem jött vissza. Feledékenyek vagyunk.

58395 2012.01.25. 19:37:54

Sajnos, hál'istennek, az énkorosztályom már nem ismeri a háborút... Azért "sajnos" mert így nincs róla fogalma, csak filmekből, regényekből, meg a nagyapó meséiből, amikben a papa lekaszálta az ellenséget... A háború minél messzebb van időben annál dicsőbbek az epizódjai, amit a harmadik generáció már megirigyel... A könnyen befolyásolhatókat hamar rá lehet venni egy kis hamis dicsőség hajszolására....
süti beállítások módosítása