A Császár építi a birodalmat.

...........Fázott a császári palástban.

…...Felesége nem forralta a vérét, de a római arisztokráciához kötött kapcsolatai csendes és hallgatólagos támogatást biztosítottak számára. Csak a leszálló alkony idején, csak a feljövő Hold fényénél, csak a hajnali Nap kelténél és csak napközben fordult Naissus felé, csak egy görög nevet morzsolt ajka gyakorta, Helena,..... Megtehette volna, hogy Costantinust megöleti, de mit változtatott volna a dolgon. Megtehette volna. Tudta, hogy akkor sem fogja Constantinust elfelejteni. Tudta, ha Helenára nézne, …. csak legyintett. Gyakorta elgondolkozott. A szenátorok feleségei vágyakozva nézték, a lányos anyák leányai fehér tógái kérés nélkül is ingerlőn lebbentek volna. A császár környezetében rabnők is kevesen voltak, de minden rabnő az életét adta volna a „felséges úrért”

…..Egy fiatal bankár, Firmus Faustus adott pénzügyi tanácsokat. A vidék földesurait meglátogatta, esténként a néhány fős vacsorán elmondta, hogy milyen jóságos a császár, hiszen el is vehetné, amire szüksége van, de a Fenséges Úr csak egy kis kölcsönt kér. És a vidék termékeivel jól ellátott hadsereg végezte napi gyakorlatait. Néhány rablóbandát a helyszínen felkoncoltak és rövid hetek alatt rend lett a környéken. A bírák azonnal ítéltek. Csak kettőt feszítettek keresztre hamis bíráskodásért és bizonyos aranyak elfogadásáért. Diocletiánus cirkuszi játékokat adott. Elbeszélgetett a költőkkel, drámai művek íróival, színészekkel és táncosokkal. Kőfaragok műhelyeiben a fehér márványba többen is megtalálták a császárt elrejtve.

Iskolákat nyittatott, ahol a skola mesterek az írópálca kezelésére oktatták a nebulókat. A Birodalomban nyugalom és békesség terjedt el.

….. A Császár elkerülte a várost, melynek határában megszületett a hatalom és ahol eltemette a szerelmet.