..............este fél 10 volt.

..............este fél 10 volt.

.....Tante Elzánál csörgött a telefon. Letette a csészét a pótteával és felvette a kagylót. Erfuhrtból Ilse volt. Érdeklődött, mi újság, itt most fújták le a légiriadót, valami gépek vonultak el felettük. Semmi különös, mondta Elsa néni nyugodtan és miután megbeszélték a macskák viselkedését, elbúcsúztak egymástól, mivel későre járt. Az néni magára kanyarította báránybőr bekecsét és vastag kendőjét. .....Kiment a kemény hidegbe, benézett a csirkeólba, a malacokat is megnézte. Az egy szem tehénke az istállóban feküdt a szalmán, a könnyű léptek zajára megemeltem a fejét és halkan elbődült. A tehén hangja tovább rezgett a levegőben, puhán, lüktetve zúgott. Az ajtóban felnézett az égre. A felhők zúgtak és a hang a város felé hömpölygött. Elindult a ház felé, mikor egy kis dörrenést hallott. A város felett egy vakító csillag gyúlt fel,, mintha hatalmas villanyt kapcsoltak volna és felüvöltöttek a szirénák.

.....Ahogy szirénák üvöltöttek, mennydörögni kezdett. A föld is remegett, a dörgés a város felől iszonyatos volt. A fények a folyó jegén csillogtak és a város felől sikoltott az ég. Lángnyelvek csaptak fel, mint bíbor hajnal szállt a világosság a mezők felett és a lángok egyre emelkedtek, csak emelkedtek.

.....Elza néni azt hitte, a város is a levegőbe száll, de a robbanások csak a tetőket, téglákat és az emberek ezreit repítette a felhőbe.

.....Sam az alatta levő fényben a város utcáit látta, az alvó házak sorát és a bombakioldót megnyomva szórta egymás után a súlyos terhét. Látta föntről a becsapódásokat, látta, hogy a ház miként repül a levegőbe a becsapódások nyomán és látta, hogy a lángok hogyan törnek az égre. A motorok zúgásán át hallotta a dörrenéseket és talán a feltörő sikolyt is, mely a város felett lebegett.

….. Az 5-ös vágóhíd városon kívüli telepének pincéit, bunkereit is rázták a robbanások. Fogoly katonák dolgoztak telepen. Döbbenten emelték arcukat a felhőkre, néma mormolással a gyerekkori imát, fülükben a harcok kísérőjeként felhangzó kiáltások, hörgések, jajgatás, a félelem, a halál és a fájdalom hangjai, a falak dőlése, a robaj.

.....Aztán csend lett. Elhallgattak a robbanások, csak a lángok lobogtak az égre és a város síró, jajgató, hörgő sóhaja szállt az égre.

.....Kiáltások, a rohanó lábak zaja, a menekülők az iszonyatból, a segítséget hozok az iszonyatba, a vízcsapokból zúduló jeges víz, és az olthatatlan, különös, víz alatt is égő, soha nem látott lángok. Az apokalipszis iszonyatos képei, melyet egyetlen őrült festő sem tud visszaadni, a fáklyaként futók leroskadása, a sercegő zsír és égő hús bűze. Dőlő falak alá temetett emberek, haldokló emberek állatok. Mert az állatok is haltak, hiszen ártatlanul és oktalanul pusztultak.

.....Lobogtak a lángok.

.....3460 TONNA robbanóanyag és gyújtóanyag hullott 5 perc alatt a városra, ahol a 600 000 ezer lakós mellett közel 1 000 000 menekülő kereste a reményt, az életet, akik már a háború végét látták, aki már tervezték az azutánt.

.....Este 10 óra múlt 9 perccel.