…......................Egy levél, elsuttogva.

…......................Egy levél, elsuttogva.

….. Előtte a pohárban aranysárga bor. A kirakat üvegén egy napsugár szökött a pohárba és fürdött a bor aranyában.

….. Írt. Egy egy szó után lehunyta a szemét, aztán elbámul, majd megint írta a szavakat.

….. Mikor leszédült az asztal mellől, mentőt hívtak. Hiába bizonygatta, hogy már jól van, csak múló rosszullét, bevitték a kórházba. Az asztalon maradtak a papírlapok, a kenyereslány szedte össze. Elkezdte olvasni a sorokat, leült az asztal mellé és szemeit futtatta a sorokon.

…....... Bocsáss meg az elszállt évekért

**********

…..Ült a tükör előtt, fésülte a haját. A szőrkefe apró pattogással, szikrákkal ugrált a kezében,....

….. A nyitott ablak alatt pengett egy gitár.

….. Mosolygott. Oly hamisan, mint egykor az ifjú trubadúr pengette, kinek évődve mondta szomjas ajka, nem is tudsz gitározni! És hunyt szemmel tűrte, hogy csókkal lett lezárva ajka.

….. Az erkélyen lihegve másztak felfelé a szavak.

….. Bocsásd meg nekem, hogy nem én csókoltam arcodra a ráncokat!

….. Bocsásd meg nekem, hogy elloptam bőrödnek bársonyát.

….. Bocsásd meg, hogy tarsolyomba rejtettem szemeid csillagát,

….. Bocsásd meg, hogy megrészegülve ittam ajkad borát,

….. lalalará, lala

.

….. Meglepődött. Olyan ismerős volt a hang, olyan édes, mint egykor. Felállt a tükör elől, néhányat lépett az erkély felé. Megállt. Hevesebben vert a szíve. Megdörzsölte a halántékát. Ugyan! Szerenád! Micsoda ötlet. Az unokája sem emlékszik már, hogy milyen is az, lassan a dédunokája ablaka alatt fog szólni a dal, ha manapság még van olyan,...

.

….. Lásd, itt őrzöm ifjú bőröd bársonyát,

….. Lásd itt hordom szép arcodat,

….. Lásd, hunyt szemmel követtem szemed csillagát,

….. Boldogan ittam ajkad borát

….. lalalará, lala

.

….. és elmentem csalfa álmaim után,

..

….. Kinézet az erkélyről.

….. Csak egy öregember haját kócolta messze a szél, ahogy vállán gitárjával bandukolt.