….. Az Aufidus folyó a háta mögött volt Lucius Aemilius Paulus senior és Gaius Terentius Varró seregeinek.

….. Az Aufidus folyó a háta mögött volt Lucius Aemilius Paulus senior és Gaius Terentius Varró seregeinek.

….. A város még soha ekkora sereget nem állított ki. A költségek is hihetetlen, ezerszer 14 000 sesterciusra rúgtak és a katonák hetykén parádéztak egész arcukat takaró sisakjuk alatt. Janous Haidina parancsnok naponta 8x is parádézott az Auditjorum Quratorium és a Quintus Qurvatorius között, mielőtt hadba szállt.

…..Hannibal a pun sátrából a folyó felé pillantott. A pun nézte a felsorakozó ellent. Erős csapatok, gyalogosok álltak vele szemben, a szokástól eltérően kétszeres mélységben tagolva. Nézte a mélységben tagolt sereget és mája kacagott. A terep egész enyhé emelkedett felé, de emelkedett! Mire a nehéz gyalogság oda felér, már pihegni fog! Könnyű és gyors gyalogosokat állított velük szembe, akiknek harcértékük nem nagy, de gyors mozgásukkal nyugtalanítják fáradtságosan előre nyomuló légiókat. A második hullám harcosai is gyorsmozgású, könnyű fegyverzetű harcosok voltak. Így építette a védelmet, a lépcsőket úgy választva, hogy a lépcsőfokokra lépés minél nagyobb fáradtsággal járjon. A hátsó sorok viszont erősek voltak, mint egy fal, mint egy hegy.

Elnézte a szárnyakat. A római seregek oldalában egy gyenge, szétszórt védelem gyülevész tömegei álltak, önjelölt kis vezérkékkel. Kása Flavius, Egraes Talus és tartalékban Sijárius Petrus, akiket saját katonáik is mélységesen gyűlöltek. Ide vonultatta fel kipróbált és félelmetes harcosait, a pun lovasságot.

…..A csapatok az éj leple alatt lopakodva vonultak állásaikba már két napja. A parancsnokok sátrában ültek és hallgatták. Apró szemük csillogott és simogatták szakállukat, időnként kuncogtak. Hallgatták a vezért, aki elmagyarázta, hogy mindenkinek legkevesebb két ellenséges harcost kell megölni, de semmi gond, van elég.

….. A forró nyár augusztus havának második napjának hajnalán a római seregek azt látták, hogy a pun vezér sátrát bontják és viszik hátra. A római harcosok dobogtak és alig várták az indulási parancsot. Mikor Lucius Aemilius Paulus kivont kardját felemelte, elkezdtek előre rohanni.

…..A pun harcosok kényelmes léptekkel hátráltak. A középről alig észrevehetően húzódtak oldalra. A római harcosok már lihegtek, a nap is emelkedett, homlokukon folyt az izzadtság. A pun harcosok még hűvösnek érezték a levegőt.

….. Mikor a hajítógépek a légiók soraiba csapódó köveikkel a falanxba sort vágtak, zavarba jöttek. A mezőn hörgő sebesültek rómaiak voltak és a pun vonalakat még el sem érték. Dühödten léptek előre, a folyótól már messze távolodtak.

….. Gaius Terentius Varró feszülten figyelt előre, mikor az oldalánál zajt hallott. Amint arra nézett, döbbenten látta, hogy Egraes Talus tábora lángokban áll, a lovasok szablyái villognak és Talus feje egy lándzsa hegyén emelkedik a seregek fölé. Kirántotta kardját és csapatait rohamra vezényelte az elől ásító semmi ellen.

Rohantak! Ziláló tüdővel, homlokukba csorgó verítékkel, mikor a másik oldalról rohanó paripák előreszegezett lándzsái kezdték öklelni a harcosokat. Elöl a dombon 10 félelmetes elefánt alakja meredt fel, az állatok előtt egy teljesen pihent gyalogság fegyverei meredeztek.

….. Vissza akart fordulni. Hátranézve, a tábor mögött lefelé forduló nap a római tábor füstjén és lángjain át látszott.

….. A csata elveszett. Pedig a punok csak a harmada erőt képviselték a római erőknek. Nézte a csatateret , kardját kihúzta, hogy beledőljön, mikor egy nevetőképű pun lovas mellébe vágta a lándzsáját.