--.......................................Ádám mellkasa megemelkedett.

--.......................................Ádám mellkasa megemelkedett.

…... Ahogy tüdejébe áramlott az ájer, ahogy szíve megdobbant, kinyitotta a szemét és egy árnyat látott a Nap előtt elsuhanni, egy elégedett sóhajt hallott, de nem tudta, hogy a bokrok felől, vagy a felhőkből, vagy lentről, vagy föntről, azt sem tudta, hogy van lent és van fönt és semmit nem tudott.

…... Lábra állt. A víz hulláma térdéig szaladt és a hűs cseppek szétporladtak bőrén. Hátra lépett, élvezte a meleg, fénylő sugarakat. Megfordult. Zöld levelek függönye volt előtte, kíváncsian hajtotta félre az ágakat. Elindult a bokrok közt, néhány lépés után egy kép tárult elé. Megállt, körülnézett.

…... Csak állt és bámulta a képeket. Az ég kékjére törő csúcsok, a gallyakon fehér pihék, bimbók, virágok, csak bámult. Mintha hangot hallott volna, melegen biztatón, menj, a tiéd, neked adom.

......

…...Elindult. Szeme előtt szaladtak az állatok, lobogtak a lángok, talpa alatt ropogott a jég, a hó nyikorgott, a szél fújta a homokot, virágokból hozott édes illatokat, puha fű simogatta talpát, és áradtak a hangok. Átölelte kinyújtott karjaival az egészet és boldogan kacagott. Rohant, rohant előre, egy illat, egy édesen csengő hang, a fények, formák játéka, egy szikla, … és megpillantotta az asszonyt. Lábai leragadtak.

…... Állt. Azt hitte, csak a szeme káprázik. Az asszony ott ült a sziklán. Haja sötétlő zuhatagként omlott le, titokzatos örvényeben kavargott. Vállai simák és oly gömbölyűek voltak, hogy Ádám azt hitte,.... Amint lejjebb pillantott, torka kiszáradt, lábai remegni kezdtek. Kezeit emelte, íveket húzott az egyik hegycsúcstól a másikig, előrenyújtotta karjait, megtámaszkodott egy fánál. Egy letört gallyat vett a szájába, lihegő lélegzetével megfújta és megcsendültek  a hangok,

......

az asszony hátrahajtotta fejét, pirosló ajkai közül búgni kezdett a dal.

......

…... Ádám állt. Hallotta a súgást, Lilith.

…... Nem tudott mozdulni. Nem is tudta, hogy van, nem is látott mást.

…... Egy aggodalmas sóhajtást hallott. Egy reménytelen hangot, szomorút, féltőt, mégis biztatót,

…... indulj