1. Alig írok valamit. Nem azért, mert nincs mit, inkább nincs minek.

1. Alig írok valamit. Nem azért, mert nincs mit, inkább nincs minek.

Jolit kitaláltam, olyan lehetne, mint a Szabó család, mai köntösben. Az Eszkimó és Kupacka is érdekes lehet, az ember találkozik a modern technikával.

Visszatérhetnék az őskor emberéhez, aki a kétlábra állás után a fejét is fölemeli.

Az örök birkózáshoz asszony és férfi között, tudva azt, hogy ki az örök vesztes.

Istenkével, Főnökével, Luciferkóékkal és Vírusos állandó kutakodásával, mindent jobbantudásával, és szeretetre méltó, az ő barátját is oktató ötleteivel, …

Szóval lenne rengeteg.

De hol vannak a régi,. . A Manók? A Kalimpa? A Kevi? A,... hosszú sort folytathatom. Nefelejts, Nata, Trixi, Kalimpamama.... és a fiúk. Fülepke, Intruder, Potrien őrmester, és a többi taknyosorrú siheder?

Én, a vénember mindet túléltem. A lányok elmentek banyakorba, fáj a derekuk, összel előveszik a bundabugyit. Az ágyban is különalszanak mind, a fogaiktól, szemüvegeiktől, lúdtalpbetéteiktől. Derekuk a masszőr kezét várja, és elfelejtik megsózni a levest, kifelejtik a babot a bablevesből.

A fiúk meg észre sem veszik, csak kanalaznak. Esznek, esznek, félve harapnak, csattan a protkó, .. Fülepke nem ír receptet, kötött kabátban ül a fűtés nélküli házában, nyáron meg egy szál gatyában és újsággal legyezi magát. A kutya azért megugatja, mert az egy rendes kutya.

Na, szóval örüljön aki kimaradt, nem? A vénember nem veszi a szájára. Azért ám ne örüljetek, mert a vénség nem hülyült el. Nem vagytok elfeledve, sorra kerültök ti is !