.A negyedik nap gyorsan indultak a gyümölcsök súlyától lógó ágú fák felé. Kezükben a korongokkal, aztán útközben az Isten fogta kis kalapácsát és egy aranyos szöget és a Napot gyorsan felszögelte az égboltozatra. Ferke hunyorogva nézte és a másik oldalra odaillesztette a Holdat. Az Isten odacsapott a kalapácsával, mielőtt pontosan illesztette volna, így adódik egy kis eltérés.

Aztán vidáman fogtak a reggelinek. Volt ott minden, ropogós, piros, édes cseresznye, sötétlő csókra csücsörödő meggy, a fűben édesen illatozó eper és mikor az Isten déltájban egy jókora dinnyébe rúgott a nagyujjával, akkor egy pillanatra kétsége támadt, hogy a görögdinnye vajon jó helyen van e? Sőt, majdnem csúnyát mondott. Ferke pedig a szőlő levét csurgatta tátott szájába. Szóval, miután a világosság a sötétségtől el lett választva, a gyomruk finom gyümölcsöktől megtelt, igen elégedetten üldögéltek, lábaik egy langyos pocsolyába lógatva és minden nagyon tetszett nekik. Még el is szundikáltak, hátukkal egy fának támaszkodva. Mire pedig megébredtek, már az ötödik nap reggele virradt rájuk. Az Isten pedig egy halat akart fogni, és vízbe nyúlván, fogott is, mert mondotta: Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől...

Ferke pedig a levegőben repkedő madarakat csodálta és együtt nem győzték a földi állatok ezreit teremteni. Macskák nyávogtak, némely kutya vakkantott. Majmok ültek a fán és majszolták a banánt, egy Ferke felé hajított egy kókuszdiót.

Nyüzsgött a föld,de amint a meleg fokozódott, elbújtak az az árnyékba, vagy a patakok partján kortyolták a vizet. Egyenlőre békésen voltak egymás mellett.

Az ötödik nap végén, hogy elheveredtek a selymes fűben egy bokor alatt, állatok állták körül őket. Madarak ültek az ágakon és elhalkulva pittyegtek az ereszkedő sötétben. Később a Holdra ugatott néhány

kutya és a felhő takarásában egy bagoly huhogott. Ketten egyformán horkoltak.

..

…............Rövid jelentés. A tárgyalások megszakadtak.

.Aztán a hatodik nap reggel felébredvén, még heverésztek egy kicsit, mert kissé fáradtak voltak. Az Isten evett egy rántott csirkét reggelire, Ferke meg egy jókora dinnyével bíbelődött, az arrajáró méheknek feltartva. Azok meg friss mézet csöpögtettek rá.

Aztán borzalmas dolog történt, Isten napszúrástól, vagy valami más rossz hatásra megteremtette az embert. Ferke üvöltött, mikor meglátta, zengett a Föld, hogy, hogy lehetett ezt a gyönyörű Teremtést így elbaszni, de az Isten erőszakosabb volt, bár magában már megbánta.

Ferke felpattant és elvonult birodalmába, bébújván fele sötétségébe..