Kis pihenés után felöltöztek szokott ruhájukba. Amint az utcán mentek, megnézték őket az emberek. A durván vágott bőrök és a vékony szíjakkal összevarrt darabok a városi kidolgozás mellett durvának hatottak. Már csak kevesen hordták. A sámánházban egymás után mentek egy kis szobában, ahol sámánlány segédek, meg egy másik sámán a szájukba tömött valamit, aztán egy idő után kiszedte. Kupacka megpróbálta csattogtatni a fogát, de még semmi eredmény nem volt. Kicsit csalódottan üldögélt egy sámánlány magyarázta neki, hogy először meg kell csinálni, ez csak egy mintavétel volt.

Visszafelé az öreggel bementek a házba, ahol az öreg először volt.

A kis emberke amint meglátta őket, fürgén jött elő asztala mögül és érdeklődött, hogy mivel lehet szolgálatukra. Az öreg mondta, hogy számlát szeretne nyitni. Kupacka egy szót sem értett, de az öreg eszkimó járatosabbnak tűnt. A kis zacskójából 3 sárga rögöt maradt állatokat is és a meleg szobában elnyújtózva kortyolgatták az édes, sűrű, barna i vett elő, a kis ember megvizsgálta és előszedte a színes papírjait. Mikor megegyeztek, akkor egy nagy könyvbe jeleket rajzolt és az öreg is rajzolt a végére valamit. Fontos lehetett, mert Kupacka csak azt látta, hogy a kis emberke igen megbecsülte az öreget, meg előtte is hajlongott. Ilyen még nem történt vele, tudni nem tudta, csak érezte, hogy ők jelentős személyek lettek.

Hazaérve az öreg egyenesen hátrament az udvaron át a kutyákhoz. Még nem értek oda, mikor az állatok megérezték a megszokott szagot és felhőszaggató ugatásba kezdtek. Megnézték az állatokat és megnyugodva látták, hogy jól el vannak látva.

Másnap az öreg eszkimó korán ébredt. Kupacával ettek és a megszokott ruháikba öltöztek. Előszedték a szánt, a kutyák egy részét elé fogták és elindultak a tenger felé. Messze távolodtak már a várostól, mikor feltűntek az első fókák. Az öreg gyors futásra ösztökélte a kutyákat, csak akkor lassított, mikor látta, hogy a parton heverésző állatok nem mozdulnak közeledtükre. Elejtettek egy szép példányt. Kupacka gyorsan darabolni kezdte és felrakta a szánra a kutyák eledelének. Már este volt, mire visszaértek. A városban lámpák égtek, az utcákon alig járt ember. Megetették az otthon maradt állatokat is.

A szoba melegében pihentek és az édes, sűrű, barna folyadékot itták melegen. Kupacka az ágy szélén ülve arra gondolt, hogy milyen hideg is volt, mikor a hóban kis csomagocskájára roskadt, mikor az öreg eszkimó kihúzta a hó alól, és nem tudott mit mondani. Két kezébe fogta a nagy bögrét, beleszimatolt a felszálló gőzbe és nem érezte a halszagot. Arra gondolt, már két napja nem is evett halat és nyers fókahúst.