Kupacka fodrásznál volt.

Kupacka fodrásznál volt.

Haját mosták, fejbőrét masszírozták, kenegették. A szürke, zsíros haj megfeketedett és csillogott. Arcán a ráncok a gömbölyödéssel jórészt elsimultak. Ruhákat kapott, amiket az emberek a városban hordanak, még színes szalagok is voltak rajta. Mikor a kabátján a nyakába kanyarította a hatalmas ezüstróka bundát, mely természetes kidolgozásával a hátát is fedte, az utcán irigy pillantások kísérték, pedig arrafelé nem volt ritkaság a prém.

Az öreg haját is megnyírták. Arcát megborotválták, kenegették, körmeit nyírták és a kezét is bedörzsölték, hogy megpuhult a bőre. Kinőttek a fogaik és néhány nap után úgy használták, mit a sajátjukat. Az öreg ruhája teljesen olyan volt, mint a városban a „jobb” embereké. Csak időnként vette fől a régi sarki darabokat, kutyáit a szánba fogta és a fogadó fiatal fiúját vitte magával, hogy friss halat és húst tudjon adni a kutyáknak. A városkában szánjaira és a fogataira elismerő pillantásokat vetettek, néhány fiatal kutyáját jó pénzért meg is vették.

A Fősámán akart vele beszélni. Míg Kupackát a sámánlányok vették kezeik közé, a Fősámán szobájában az öregnek elmondta a „másik öreg”, hogy bizony jó lenne már a városi kényelemben lakni, ha megtehetnék, aztán csak úgy időnként vadászni egyet. Kupackának kell szedni a gyógyszert, meg sokat dolgozni sem lehet, tulajdonképpen hány évesek is már?

Mentek hazafelé. Az utca végén megállt az öreg. Nézte a kissé dombos, havas földet, néhány csenevész bokorral, szikladarabbal. Kupackát, aki türelmesen állt mellette. Nézte az asszonyt, emlékezett, mikor kikaparta a hó alól, a kis reszkető gombolyagra és örömmel látta a kerek képet a haj és szőrös csuklya alól kidudorodni.

Sétáltak, bementek a kis emberhez. Az öreg mondta, ott a végen építenék egy házat. A kis ember bólintott. Majd este megbeszéljük, mondta, elmegyek. Rendben, felelt az öreg.

Ültek az asztalnál. A tányér tele volt mindenféle finomsággal. 3 napja jött egy hajó, gyorsan kirakták az árút és kihasználva a jó időt, indultak is vissza. A parton nagy halomban fekete kövek, fák voltak. Kupacka már megtanulta, hogy a fekete kövek a fa tetején égnek és jó meleget adnak. Ettek, zöldségeket, miket Kupacka most látott először, gyümölcsöt, amiknek az ízét el sem tudta képzelni.

Az ajtón a kis emberrel még néhány férfi érkezett. Bundájukból kikászálódva az öregék mellé ültek. Könnyen indult a beszélgetés. A városnak nevezett település házai alig érték el a százat, nem kellett 2 nap és a jövevényekről majdnem mindent tudtak.

A kisember vitte a szót, elmondta a többieknek, hogy az öreg ott az utca végén szeretne házat. Bólogattak a férfiak, jó hely lesz, hát hely van elég, miért is ne ? Azt már meg sem kérdezték, hogy hát aztán miből, hiszen, ha a kisember mondja, az csak tudja. Meg azt is hallották, hogy a hajósok néhány köteg szép bőrt is vittek magukkal, látták, hogy Kupackán is selymes fényű a nyakát fedő szőr, hát nem is kérdezősködtek.

Így történt, hogy két nap múlva szorgos emberek a sziklák mellett deszkákat raktak le, a fekete kövekből is jókora halmot raktak és estére mindenki tudta, hogy új ház fog épülni a dombocskáknál..