…....”olyan lett, mint egy közülünk”.

…....”olyan lett, mint egy közülünk”.

1913-ban a litván Slobodka kicsiny, zsidó élelmiszerboltjában az „öreg”

Washkansky arcán égi mosoly fénylett. Didergő, szegényes életükben egy

fénysugár esett, megszületett a kis Louis. Mikor a cári katonák az egész

családot, mint a falu minden lakóját marhavagonokban Szibériába

transpontálták, mint német kémeket, még örülhettek, hogy az életük nem

veszett el. Négy év Szibéria után tértek vissza otthonukba, ahol elmúlt

életük romjait találták csak. Két évig küzdöttek, de a reménytelen lét elől

végül egy hajó a Jóreménység fokáig vitte őket, ahol a család megpihent.

Louis kemény kis fickó volt. Az élet megedzette, elfelejtett sírni, széles

vállai teherbírók lettek. Katonaként Kenya, Egyiptom és Itália földjét is

megjárta, majd egy katonabarát szép nővérét, Ann Sklart feleségül véve

dolgosan nevelte két fiát, Michaelt és Sea Pointot. Élvezte az életet, Annal

meccsekre járt, partikra, melyek Washkansky nélkül nem is voltak partik.

55-be- szomjúság kezdte gyötörni, alig volt ideje az egyik pohár letétele

után a másikat megtölteni. Megállapították, hogy cukorbeteg. Sokat nem

változtatott az életmódján, egy Washkansky és a betegség, botorság.

Így esett, hogy 59-ben az első szív infarktusa csak egy angina pectoris

felismeréséig jutott. Szedte az újabb gyógyszereket, ha a háta a lapocka

alatt, a bal karja fájt, lustálkodott néhány napot és minden ment tovább.

Csak Ann rémült el éjszakánként, mikor Louis levegő után kapkodott és

álmából felriadva nem tudta, hol van. Aztán nap közben töménytelen

Lasix elfogyasztása után, lábaiból kihajtva a vizet mentek a következő

partira.

1966-ban Dr. Kaplan aztán elkapta az infarktust. Szörnyülködve észlelte

az előzőek sorozatát. A belgyógyász, akit Ann unszolására felkerestek, nem

akart hinni a szemének.

Elkezdődtek a gyógyszerek, marokszámra. Hiába. Louis ledőlt a lábáról.

Feküdt, félig ülve a párnákon, elkékült ajkai között a cigaretta és hatalmas

teste tehetetlenül, mozdulatlanul terült el az ágyban. Lélegzete zilált, sípolt

és ha senki nem látta, szemeivel kétségbeesetten keresett valakit.

Még, mikor Ann, vagy mások a közelben voltak, akkor megpróbált gúnyos,

fölényes szemtelenséggel farkasszemet nézni az élettel, de már tudta,....

Így esett, hogy 1967 nov. 10.-én este Dr. Kaplan Washansky ágyánál

elmondta: Ich habe mit Professor Schrire gesprochen. ….....daß es noch

eine Chance für Sie gibt.

Washansky felnézett. A lámpafény felett a mennyezet sarkának sötétjében láthatott valakit? Annt látta ifjan, szépségének varázsában? Az életét látta

képekben, színekben, illatokban? Bomló testét heverni a gyűrött ágyon?

Ki tudja, mit láthatott, mielőtt válaszolt.

„ Sie haben gesagt, es ist eine Chance. Und jetzt will ich die Chance!”

###

Dr Kaplan hallott a fiatal orvosról a Groote Schuur kórház fiatal

sebészéről. Az apa, Adam Barnard a száraz sztyeppe Karru településén

nincstelen Heilsarme prediger, aki csak a színeseknek prédikálhatott. Az

anya, Elizabeth Barnard, aki négy mezítlábas fiából hármat felső iskolába

küldött, Johannest, Christiant és Mariust. Christian, aki naponta 8 km-t

futott az orvosi iskolába, hogy az útiköltséget megspórolja, Mariussal

együtt sebész lett. 1946-ban gyakornok, 1948.ban feleségül vette a nővér

Louwtjie-t. .Minneapolisban két év alatt végezte el azt a studiúmot, amely

normál esetben 6évig tart. 40 éves korában a mellkasi sebészet professora,

mint a mesében, a mezítlábas parasztgyerekből a csúcsra érő győztes

áll Washkasky ágyánál.

Washkansky nézi a fiatal, gyerekarcú férfit. Csendes derűvel kérdi:

Csinált már valaha ilyen műtétet? Barnard megrázza a fejét, felel: de a

kutyakísérletek...

A beteg csak ujjaival tud legyinteni. Ach, a kutyák,....

De igen, feleli az orvos. Tudja, a kutyáknak nem lehet az immunsupressz

szereket adni, mert.... és magyaráz. A beteg nézi, hallgat. Már döntött, az

orvos mindent meg fog tenni, tudja kettőjük nagy lépése. Az övé a halálba,

az orvosé a hallhatatlanságba. Tudja, hogy ketten indulnak el egy úton,

mely végül neki mindegy, de sokak számára fog gyógyulást hozni.

OK, suttogja és bólint.

Megkezdődik a verseny, egy új szív keresése.

Washkansky feküdt az ágyán . Látta a sarokban a halált ólálkodni, de

az egyetlen esélyt még meg akarta ragadni, még ha oly hihetetlen is volt

ez az esély. Sarkában loholt egy oroszlán, előtte a krokodilokkal teli

folyó és ő ugrott: Hátha eléri a túlsó partot.

…......................................................#######...............................................

Beleegyezett. Áthelyezték a 274-es szobába. Orvosok, aszisztensek és

ápolók hada volt körötte állandóan,bal lábának gyulladását fertőtlenítőoldatokkal, antibiotikumokkal kezelték, mindhiába. Klebsiella

fertőzés, nem reagált semmire, így végül a már meglévő többi rizikó faktorhoz írták.

Peregtek a napok, teljes erővel folytak az előkészületek. 12 professor,

főorvos, számtalan aszisztens izgatottan végezte a dolgát. Washkanskyn

sorozatban végezték a vizsgálatokat, vér, elektolytek, máj, vese, tüdő,ekg

és minden lehetséges kockázatok felderítése. A 274-es szoba egy aszeptikus

térré alakult át, ahová egy baktérium sem tudott volna beszökni. Sapkák,

maszkok, steril köpenyek, elképzelhető és elképzelhetetlen dolgok.

Louis feküdt az ágyban, várt. Nappal el volt foglalva a körötte zajló

eseményekkel, mosolygott és megígérte, ha hazamegy az új szívvel, amint a

pumpa működik, Washkansky ad egy partit, egy igazi ünnepélyt és megmutatja, hogyan táncolják a Krawkowkát..

és nov 23-án Caledonban egy 17 éves fiún keresztülment egy autó.. A kórházban már csak az agyhalál állapotát tudták megállapítani. Dr Botha a vércsoport és a szöveti eltéréseket túl nagynak találta. Ámbár a beszállítással egy időben elkezdték Washkanskyt borotválni, előkészíteni a műtétre és az operativ teamet is riasztották, végül leálltak.

Ki tudja, Washkansky mire gondolt? Várta az ő új szívét, várta egy

ismeretlen halálát, hogy ő élhessen? Sípoló lélegzete közben, két szó után fulladtan, hörögve követelte-e más halálát? Eszébe jutott, hogy nyomorult,

roncs testének életben tartásához egy egészséges élet feláldozása, egy baleset, egy váratlan tragédia szükséges?

1. December 2 1967 . 15.20. Denise Darvall, 25 éves banktisztviselő Kapstadtban 66 éves apja, 53 éves anyja és fiútestvére Keith autóba ülnek. A Main Roadon Denise leparkol, Mutter Myrtle Ann Darvallal a Wrenchs Town Bakerybe mennek vásárolni.

2. 15.40 A visszaúton nem látják a közeledő autót? Ki tudja. Frederick Prins 36 éves hivatalnok autója elüti a két nőt.

3. 15.52. Felvétel a baleseti ambulancián. Denise D. lelete: Csonttörés, súlyos koponya sérülés, agyszövet szabadba kerülése.

4. 17.30. A folyamatos művi lélegeztetés mellett a reflexek kialszanak, tágult, merev pupilla, EEG: Agyi tevékenység vége. A lélegeztetés mellett még normál szívműködés. Dr. Rose-Innes értesíti a szívsebészetet a potenciális donorról.

5. 18 .00 Dr.Bosman és Dr Venter a szívosztályra a légzés fenntartása mellett Aludrin infuzió adásával és az EKG. Folyamatos ellenőrzésével dolgoznak

6. 19.00 Dr Botha közli, hogy a vércsoport és a szöveti vizsgálatok alapján az elviselhetőség fennáll.

7. 20. óra körül értesítik Dr. Christian Barnardot, a potenciális szívadóról.

8. 22.04.Edward George Darwal történelmi aláírása:Engedélyezi lánya szívének átültetését.

9. 23.10. Dr.Barnard elennőrzi a Groote Schuur-ban a leleteket, kaliuminfuziót adnak a szív erősítésére.

10. 23. 40. Dr Rose-Ines megerősíti az agyhalál diagnozisát.

11. 23.45.Megcsördülnek a telefonok, riadóztatják a transplantációs team orvosait. Az első értesítés Washkanskynak, és előkészítés.

12. December 3 .1967. 01. Denis Darwal hordozható lélegeztetővel élete főszerepére és Louis Washkansky a másik főszereplő összetalálkoznak a műtőben. Ez egy külön történet lehetne, ha meg lehetne állni a rohanásban, az elröppenő élet és a foggal körömmel kapaszkodó, még maradni akaró, vagy már ugyancsak induló élet találkozása.

13. És elkezdődik a történelem egy új fejezete, az ember egy icipicit előbbre lép. Egy 9 órás, még soha nem volt műtét kezdődik el, ki tudja, ki vezeti ennek az embernek a kezét, ki látja Istent a műtőlámpa felett izgatottan leskelődni és Denise vállát átölelve, mutatni, hogy mi történik, ki látja a piciny mozdulatot, amint a kést finoman vezeti, és sok kezének egyikével megsimogatja az apa fejét, …..

14. Elkezdődött egy 9 órás jövő.

…...............................................###########.................................................

A műtőlámpa fénye, mint a lebegő Nap az űrben. A műszerek koccanása, a kezek tánca a nyitott mellkas felett, mint az agyagot gyúrva, táncoltak az ujjak. Csak a ventilátor zümmögött, a műtősök hideg, nedves kendőkkel törölték az arcokról az izzadtságot, ha a végtelenbe futó órák során valamelyik sterilbe öltözött kiment, visszajőve a csapból a víz csorgott, új köpenyek, maszkok, kesztyűk kerültek elő, de a műtét zavartalanul folyt.

Barnard ragyogó sebész volt. Technikája csillogó, gyors, minden mozdulata a helyén. Egy szemvillanása, kinyújtott keze a műszer után, az

műtősnővel egyazon ritmusban mozdulása olyan volt, mint egy kavargó szeretkezés, ahol egymás gondolatát, mozdulatát szótlan forgásban érezték. Úgy forrtak eggyé, mint mindegyik keze a másiké lett volna, a gondolat egy volt. Sebészek ezrei hullanak a műtősnők karjaiba és visszafelé is egy-egy műtét után, szinte öntudatlanul.

Barnard briliáns sebész volt. Csapnivalóan rossz orvos. Ezt a beteget nem lett volna szabad megoperálni. Louis Washansky már „halott volt” a műtét előtt. A hasnyálmirigyét az alkohol, a szaftos steakek, mértéktelenül zabált torták tönkretették, a cukor ereiben kikristályosodott, tüdeje alig volt már és a szíve közel háromszor akkora volt, mint egy normál nagyság. Az úgynevezett cor bovínum, a mellkasűrt kitöltötte és a szív izmaiból már csak nyomok voltak a hegszövetben. A vesék szűrője már lyukas volt és átengedte a folyadékot, mint egy feneketlen vödör. A lábán bakteriális fertőzés, mely a szükséges immunológiai kezelés során behatoltak a véráramba és elborították az egész szervezetet. Reménytelen eset volt már napokkal a műtét kezdete előtt. Azt hiszem, a betege is, ő is tudta ezt, de mindketten tudták, az első lépést meg kell tenni.

Így történhetett, talán..

1. 1. December, 1964 06:13-06:24. A gépek harmadik indításra, az elektromos impulzusok hatására az új szív elkezd rángatodzni, ritmusba lendül és ütemesen pumpálja a vért.

   2. Barnard: >>Jesus: dit gaan werk << (Jézus, ez dolgozik!)

   3. Ennyi. Mit lehet még mondani?

      *