Ettek. A fiatal nők nézték a z eszkimó és Kupacka falatozását és aprókat sikoltottak, cuppogtak az ismeretlen ízek és ételek kóstolgatására. A szokatlan ruhákban viháncolva mozogtak, kezeiket elkapták a hajuktól az öreg szigorú pillantására és papírokba törölték. Aztán Kupackával elvonultak és vihogva jöttek vissza. Nyilván gyorsan híre ment, hogy az öreg visszaérkezett, mert alig fejezték be az evést, kisember megjelent. Elmondta , hogy két nappal előbb érkezett a hajó, a házba behordták a rendelt dolgokat el is kezdték a berendezést. Szíveskedjen az eszkimó megtekinteni.

Szíveskedtek. Parkáikba bújva elsétáltak az új házig. Kupacka otthonosan ment elől, hiszen nem volt nap, hogy ne nézte volna meg a házat. A szobában a kályhában égett a tűz, a hatalmas ágyon takaró bőrök,a padlón is takarók, a falakat is bőrök fedték. A konyha, ahol az ételeket főzték, tele volt különféle edényekkel, óriási tűzhely és díszes bögrék, csillogó poharak még soha nem látott anyagokból. Polcok helyett szekrények álltak a fal mellett, a nagy szánkóból áthordva a prémek és minden szépen rendbe rakva. A szánkó pedig a ház mellett állt a tető kinyúló védelme alatt. A kutyák helyén az otthon maradt két szuka és kölykeik hevertek a szélvédő és fal közötti száraz területen. A ház mellett fadarabok és fekete kövek voltak felrakva egy tetőforma alatt. Az eszkimó meg volt elégedve. A kisembernek szólt, hogy estére a hajóskapitányt és őt meghívja a fogadóba. A prémek közül néhány gyönyörű példányt szedett elő az öreg és a fiatal nőknek adta, Kupacka pedig varróeszközöket és fonalakat, mindenféle szükséges anyagokat. A két nő boldogan szorította magához a ajándékokat, már látták szemeik előtt a díszes parkát, amelyet varnak maguknak. Visszamentek a fogadóba, ahol lepihentek. Az öreg elmesélte, hogy hozott egy csomó sárga rögöt, szép köveket. A szobába vitte a fegyverét, és elmesélte, hogyan tudta használni. Közben majszolgatott egy gyümölcsöt, sárga masszába mártogatva, ujjait és szájszélét nyalogatva. A fiatal nők nagyokat cuppogtak, Kupacka meg már nevetve nézte őket. Már hozzászokott.

Kutyavonítás hallatszott, az eszkimó hallotta a fiatalember hangját, aki gondozni szokta az állatokat. A hangok után úgy tűnt, kölcsönösen örültek egymásnak.

Lassan alkonyodott. A Nap még vörös tányérként lógott az ég alján, de már közel volt, hogy leessen és magára rántsa a sötétséget. Az eberek az utcán lámpával a kézben jártak már, kicsit büdös folyadékot töltöttek bele és vastag kesztyűjükkel fogva a kampót, vitték az egyre terjedő sötétben.

A hajóskapitány megjött a kisemberrel. Az eszkimó és Kupacka levonultak a nagy asztalhoz. Az eszkimó egy cseresznye nagyság színes követ adott ajándékozott a kisembernek, a hajóskapitánynak egy hasonlót, csak kicsivel nagyobbat. Hirtelen szerzett két barátot magának. A hajóskapitány is hozott egy ajándékot. Egy réztartályba valamilyen szürkésfehér, kicsit büdös port rakott, vizet öntött rá. Összecsavarta és egy felálló csőnél meggyújtotta. Erős fény támadt, az egész helyiségben, ilyen fényhez nem voltak szokva. A férfiak beszélgettek. Az öreg lehozta a fegyverét. Mutatta a hajóskapitánynak. Elmondta, hogy ilyet akar. A hajóskapitány gondolkodott Igazán semmi akadályát nem látta a dolognak és az üzlet hasznot hajtónak tűnt. Miért is ne, a következő alkalomra megegyeztek. Az öreg csak azt kötötte ki, hogy egyedül neki hoz a kapitány. A kapitány megértette. A lámpára bökve kérdezte: és ez? Az öreg bólintott, lehet. A három úr nagy egyetértésben töltötte az estét és megegyeztek, hogy másnap délelőtt az eszkimó házában találkoznak. Talán arra letett gondolni, hogy Fókafül felsőn megalakult a Fókafül és környéke Kereskedelmi Kamara.

A rézlámpát a szobába víve, összecsapták a kezüket, ilyen világosságot még napközben is ritkán látnak.

Az eszkimó érezte, hogy egy új korszak kezdődött. Volt érzéke a technika újdonságai iránt.