*

Csak foltokban maradt már a hó itt-ott.

*

Csak foltokban maradt már a hó itt-ott.

A ház mellett hagyott kerekes kocsinak egyre több hasznát vették az anyagok szállításánál. A partra menve látták a jégtáblákat úszni, rajtuk napozó fókákkal, néha jegesmedvével A férfiak vállukra vetett hálóval és a kajakkal indultak halászni és ritkán sikerült egy kövér fókát is megszigonyozni. A fiatal eszkimó majdnem minden nap hálóval a vállán, zsákmánnyal tért haza. Az öreg bandukolva hazafelé csak azt látta, hogy a lánya beszélget az út szélén és egy halat majszolnak. Hm, gondolta,csak úgy féloldalról nézte meg a fiatal eszkimót. Kifogása nem volt semmi, elvégre a lánya dolga. A barátnő időnként mellébújt és a meleg szobában eddig meretlen mozdulatokra volt képes. Az öreg eszkimóval már történt hasonló, fiatalabb korában, mikor megtanulta, hogy a fűszoknya alatt is ugyanolyan dolgok rejtőződnek, mint a bundában de tetszett neki a melegben végzett gyakorlat.

Olyannyira, hogy a Kapitánnyal kezdte megbeszélni, hogy elmennének vele arra, ahol már nincs jég és ott töltenének egy kis időt. A Kapitány szívesen vállalkozott rá, hogy elviszi őket, így elkezdtek készülődni. Kis, fülesfogójú dobozokba és zsákokba rakosgatták a szükséges holmikat és mikor eljött a hajó indulásának ideje, már korán reggel indultak csomagjaikkal, nehogy lemaradjanak. A házban a Kupacka segítője maradt és a fiatal eszkimó, aki a kutyákat látta el.

A hajó gépei ütemesen dohogtak, baloldalt a part látszott, jobbról az egyre ritkuló jégtáblák, majd elmaradva a végtelen víz. Az eszkimó figyelte a hajót, az embereket a Kapitánytól mindent megkérdezett. A legkevésbé ő unatkozott a hosszú út alatt. A nők naponta háromszor is átöltöztették a gyereket, mígnem az egyszerre megunva a dolgot az öreghez menekült és harsányan kezdett kiabálni, hogy apa! Már megint! Az öreg egy pillanatra meghökkent, aztán mutatóujjával szigorúan fenyegette az asszonyokat, hogy hagyják békén azt a gyereket. Attól kezdve elválaszthatatlanok lettek, kézen fogva járkáltak a fedélzeten és az esti lefekvéskor integettek egymásnak búcsúzóul.

...............

A levegő napról napra melegebb lett A parton először a bokrok lettek sűrűbbek, aztán megjelentek a fák és egész erdők borították a vidéket. A távolban házakat is láttak, csónakok, bárkák voltak a parthoz kikötve, néhol embereket is voltak. Egyszer, egyszer nagy hajót is láttak, amint több kéményből füstöt eregetve elment a végtelen víz messzeségébe. Aztán egy reggel a hajó orra előtt egy csíkot láttak a vízben és délre már a part is látható lett, hajók sokasága mozgott. A hajósok fürgébben mozogtak, hangjuk harsányabbá vált és már egymásnak kiáltozva az esti programot tárgyalták a Fekete Macskában.