Az Isten körbepillantva mintha egy terítékkel többet látott volna és mire a kérdésig eljutott, csak a fejét lehajtva kuncogó Vírusosra pillantott, elfogta a rémület. Már hallotta is az ajtó előtt a tűsarkok kopogását, mélyet lélegzett, az esti fényben nem látszott könnyű pirossága. Az ajtóban Lilith állt, talpig fekete estélyijén a csillagok gyémántjai szikráztak. A lélegzet sem hallatszott, olyan lélegzetállítóan gyönyörű volt. Vírus ugrott, becsukta az ajtót, kézcsókom Istennő rebegte, bezsebelve Lilith pillantását és az Isten irigykedő sóhaját. Épp jókor érkeztél drágám, tüsténkedett Lucybaby ártatlan mosollyal és a két nő megölelte egymást, cinkosan kacsintva. Leültek enni. Ferke lopva sóvárgó pillantást vetett a butykosra, az Isten zavarában a tányér széléről akart egy darabkát törni, Baby finomabbnál finomabb falatokat rakott a tányérokra. A sógornő Vírusos mellett kacarászott, mikor Vírusos a fülébe súgott valamit. Krampuszkák sem zajongtak, csak sűrűn cuppogtak. Remek egy vacsora volt.

Az Isten lelkesen magyarázott Lilithnek hogy milyen típusmódosításon töri a fejét Vírusoson. Az asszony sejtelmesen mosolygott és néha bólogatva helyeselt. Kávéra a szalonba indultak, de Vírusos intésére Ferke kissé hátramaradt, az üveget kicsit meghúzták és aztán ők is megkapták csészéjüket.

Krampuszka Vírusosnak mutatta új szintijét. Az öreg leült, ujjaival érintette a billentyűket és lehelet finom hangok lebegtek. Vírusos a sógornőre nézett és kicsit rekedten de nagyon hamisan kezdte énekelni, hogy „csak egy kislány … Az Isten bólogatott. Lilithre nézett, aki puha pillantást vetett felé és halkan dúdolt.

Vírusos önfeledten dünnyögött, simogatta a billentyűket és nem érezt a veszélyt, mert az Isten a háta mögött volt és azt igazán nem gondolta volna, …

Csak elaludt és amikor az Isten a szőnyege fektette, nem érzett semmit. Nézték, amint olyan arasznyival megnyújtotta, amint a hastájékról egy csomó anyagot szedett le, rakott a vállakra, combokra, a bőrt feszítette, fényesre dörzsölte a szemeket, fölborzolta a hajat. A fogakat kiszedte, a porceláncsésze fehér darabjaival kiegészítette és háromszoros sorban rakosgatta, csak a két sort eldugta. A Vírusos lábait egy gondolattal egyenesebbre igazította és a bütyköket lefaragta. A hölgyek elégedetten nézték és kuncogva suttogtak, mutogattak. Az Isten homlokán apró izzadtságcseppek jelentek meg. Ferke is nézte, csak úgy mellékesen kérdezte, hogy a fejbe tesz egy kicsit több észt is? Röhögtek.

Nézték, ahogy Isten dolgozott. Ferke sógornője, meg Lilith és Lucybaby is egyre morcosabb képet vágtak. Az Isten fölnézett, nem tetszik? Kérdezte z asszonyokat. Sógornő durcásan toppantott, nem! A régi Vírusost akarom, az olyan aranyos volt. Ennek semmi pocija, a haja is olyan hullámos, meg az egész nem olyan. És legörbült a szája. Az asszonyok bólogattak, az Isten vállat vont és visszaigazított mindent. Vírusos álmában vigyorgott, aztán mikor a sógornő haja megcsiklandozta az orrát, kis tüsszentéssel ébredt.

A nők dicsérték, hogy milyen szépen énekelt, az Isten mosta a kezeit és Ferke körbetöltötte a poharakat. Csak Vírusos arcán egy icike-picike  ránccal alig észrevehetőn mintha több lett volna, a jótékony felejtés ránca futott a többi között.