A kutyasétáltatás közben az ember olyat is lát, amit eddig az autóból nem vett észre.

A kutyasétáltatás közben az ember olyat is lát, amit eddig az autóból nem vett észre.

Itt építenek. Még nem tudni mit, de sok sok kavics van. Érdekes. Két egyforma bizonyára nincs közöttük, de a különbségek mellet a hasonlóság hihetetlen. Vegyük csak a lapos kavicsokat. Kerek, lapos formájuk szinte ugrál a vízen. Mások olyan kerekek, hogy elgurulnak, mint holdak, napok, csillagok. Megint mások szürke testében fehér csíkok futnak és a színek a fehér és sárga, a rózsás és vörös, fekete, szürke, tompa és csillogó, piciny kis kavicsszemcse és öklömnyi parittyakő.

Az embernek kedve támad rugdosni némelyet. Feletted zaj támad. Egy suhanó felhő áll össze a pettyekből, valami csok, csóóók hangot hallasz, a kutya vakkant az égre és fent, a végtelen magasban mintha egy kacagást hallanál. A szél enyhén fúj, ott messze egy macska fut át az úton, a kutya nyüszít és megrántja a pórázt. Aztán pisil egy fűcsomóra, kapar a hátsó lábaival és farkát fölcsapva a földet szaglászva lépeget tovább. Nézed a kutyát, a kavicsokat és aprókat rúgsz némelyikbe. Lehajolsz, felveszel egy-két darabot és zsebre vágod. Olyan vagy, mint régen, gyerekkorodban. Kavics, zsebkendő a zsebedben a kulcs mellett, köveket rugdalsz és senki nem szól rád, hogy ne rosszalkodj.

.. Állsz. A kutya egy 10 m sugarú körben szaladgál Nézed és vigyázol rá, mint egykor anyád vigyázott rád a sétatéren.

.. A fejed felett madarak szállnak. Arra távol egy szakállas öregember olyan pendelyfélében kavicsokat dobál a levegőbe és pont olyan hülyén nevetgél, mint te. Rád emeli aranyszínű, kerek kalapját, a kutyád vakkant felé. Te is intesz. Mintha a nap kinézne a felhő hasadékán.

.. Ja, a kavicsok. Majd otthon megnézed jobban.