…......................A Bukfencdoktor.

…...Májusban született. 75 éve. De csak 74 éves lett és

és már nem lesz 75. Egy elfekvő kórház ágyán, magányosan, elárvultan.

A Viki. Három férjet temetett el, őrizte az urnát a szekrényén, és ott

állta borospohár a keze ügyében. Később pohár se kellett, csak az üveget

húzta meg. A húzás, hogy nagyobbra sikeredett, elmosódtak az árnyak, a

hangok lágyabbak lettek és néha mintha valahonnan egy mosoly is jött

volna. Már sok, sok éve, hogy egyedül élt, kuporgatta a pénzét, minden

fillért összeszedett. Pereskedett örökösökkel, békétlenkedett a világgal, de

élete vége felé talán egy álom, talán egy megérzés, ki tudja, utazni kezdett.

Tunisz, Egyiptom, Ausztria, a pénz lassan fogyott.

Néha eszébe jutott a fia. Gondolkodnia kellett, hogyan is beszéljen vele,

Az első férje volt a fiú apja, aki elvált, egy másik feleséggel nevelte a fiát.

Időnként belemart az emlék, hogy lemondott a gyerekről, elmentek messze,

Amerikába. Jól esett, hogy a fia írt, örült a leveleknek. Visszaemlékezett,

hogy a fia meghívta, még látta mint férfit, olyan idegen volt. Apró gyerek

volt, mikor az apja elvitte, és meglett férfi, hogy utoljára látta.

És egy nap valaki kereste, barátnő, vagy ki tudja, mert nem vette fel a

telefont. A konyhában feküdt, meztelenül, eszméletlenül. Elvitték, egy

kórházba, kezelték, de már késő.

Késő. Viki, a Bukfencdoktor, a testnevelőtanár, a sportdoktor elaludt.

Már nem lesz 75 éves.