A BOSSZÚ

2011/04/30. - írta: Emilke mesél

Városszerte híres szépség volt, még a nők is elismerték. A társasági rovat az újságokban majdnem naponta hozta a képét. Vörösesszőke haja zuhogva folyt derekáig, ha fejét előrehajtotta, ölébe omlott a zuhatag, melleit takarva kandi szemek elől. Ha férjével az operában, vagy színházban ült, a látcsövek kíváncsi lencséje gyakorta fordult páholyuk felé.

Barátok, közelebbi ismerősök vették észre, hogy a utóbbi időben sötét árnyék, kis fájdalmas fintor szalad át arcán, míg egy barátnő rákérdezett:mi van veled?

Komoly arccal kezdett panaszkodni, fájdalmairól derekában, női dolgok kapcsán. Szerencséje volt. A barátnő elkapta a kezét és szakemberhez vitte.

Alapos vizsgálat, a gyönyörű testben kis, gonosz csomó, ki vele. Műtét..

Otthon, az este békéjében szólt a férjnek. Bátorítást, támogatást várt,csak a férfi elkomoruló arcától riadt meg. Fájón és nyersen érte a kérdés;

Gyerek? Megrázta a fejét, tudta, nem lesz. A gyönyörű fa lombot hajt, égő virágot hoz, de gyümölcse nem lesz. Sajnálta maga is, de nem volt megalkuvás. Szomorkodott, de megpróbálta vigasztalni magát, annyi sok virág van, és nem mind hordoz gyümölcsöt.

A műtét után sápadtan feküdt az ágyban. Karjában tű, az állványon palackban vér,egy nagyobb üvegben konyhasó oldat. Hullottak a cseppek,hunyt szemeivel nem is látta, mikor a szobába lépett az orvos. Mosolygó arccal állt meg az ágy mellett. Örömmel újságolta a jó hírt, jóindulatú az a csúnya csomó, hamar meggyógyul. A hasam? Az orvos felhajtotta a takarót, semmi kötés, csak kis nadrágocska, fehér betét, még egy száll szőr se. Leborotváltuk, nevetett az orvos, de kinő és vigyorgott. Kissé

elpirult és egy csengő nevetés is kibukott ajkán, nem volt prűd és tudta testének értékeit. Volt miért irigykedni a férjére.

Gyorsan gyógyult. Csendesült szomorúsága a rászakad gyermektelen jövő miatt. A betegség napjaiban bőre árnyalatnyit megsápadt, néhány kiló csípőjéről eltűnt. Ezt mint positívumot értékelte.

Otthon már alig kellett lábadoznia. Eljárt a vizsgálatokra és napról

napra erősebbnek érezte magát. Kezelőorvosa két hét fürdőkúrára küldte.

Alig várta már, hogy újra otthon legyen. Nem volt fájdalma, teste újra egészségesen feszült, az utolsó vizsgálat után huncutul kérdő tekintetére az orvos bólintva felelt. Igen tökéletesen meggyógyult.

Estére a jól kivágott blúzát vette fel, az új divatú, alig látható melltartót, ravaszul picike bugyiját és elégedetten állapította meg, hogy kis kertecskéje dús pázsittal fedett. Vacsoránál finoman ejtette el, hogy vizsgálaton volt, diszkréten közölve, hogy teljesen meggyógyult. Nyakára és mellei közé a fürdőszobában parfümöt cseppentett. Érezte, hogy bőre kimelegedett és combjai között enyhe nedvesség csúszóssá párásította a kertecskét.

A hálószobába lépve az éjjeliszekrény diszkrét fényénél meglepődve látta férje hátát, alvást jelezve. Lefeküdt, diszkréten köhintve kérdezte: alszol?

A bizonytalan morgás kissé bosszantotta, nem volt hozzá szokva. Egész életében kifogástalanul működő éjszakái voltak, férje igazán mestere volt férji kötelességeinek. Igaz összehasonlítani nem tudott, csak a barátnőktől itt-ott hallott panasz juthatott eszébe, amelyeket ő nem ismert.

Egy nagyon elfuserált éjszaka jött össze. Izgatottan mocorgott, mindent elkövetett, de férje közömbös, elkapkodott, mozdulatai csak borzolták idegeit, de nem hoztak oldódást.

Kétségbeesve kereste az orvosát, szinte sikoltva panaszolta, hogy ez sem működik, most mi lesz? Az orvos meghallgatta, nyugtatgatta, nincs itt semmi baj. Mikor az asszony elment, komoran nézett utána.

Tehetetlen volt. Már hallott valamit a férjről.. Az utóbbi időben látták néhány pohár hatása alatt, volt aki látta egy nővel, látták egy utcába, egy házba bemenni

Nem érte meglepetésként a válás híre, csak a mikéntje. Közös megegyezéssel váltak, a tárgyalás nem volt zárt, alig egy két érdeklődő lézengett a bíróságon. Az asszonyt két barátnő kísérte csendesnek ígérkezett az ügy,csak mégis, szolidaritásból. Azt hitték, a férj el se jön, de megjelent. A bíró rutinkérdésér, hogy mégis miért, a férj váratlanul robbant. Szavai durván és fájdalmasan ütöttek: Mit kezdjek egy meddő tehénnel?

Az asszony elsápadt, megingott. Aztán felegyenesedett és hatalmas

erővel ütött vissza. Olyan anyagi követelést támasztott, hogy a bíróság új tárgyalást tűzött ki. Az asszony fillérre elszámolt,kiderült, hogy minden az övé, az ő pénzéből vettek mindent, a férj jövedelme egy vicc volt a házasság alatt. A neve, munkája, pozíciója mind az asszony segítségével jött létre, az asszony biztosította a hátteret, hogy a férj csak a munkáját végezhesse.

A válás szenzációja három napnál tovább tartott, de ez egy másik fejezet

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr1008315332

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13066 2011.04.30. 21:58:15

Szia :))) Várom a folytatást...

11692 2011.04.30. 22:46:10

megrendítesz.

193936 2011.04.30. 23:23:42

Szép volt!
süti beállítások módosítása