.A meginduló növekedés

.A meginduló növekedés

.. Nyakában a kis kosarával eljárt az óvodába. Rövidnadrágja kantárjára volt kötve neki is a zsebkendője, mint a többieknek és térdzoknija is éppen úgy lógott a bokáján, mint a többieknek. Nyáron a kis piros szandálja csattogott a kövön, ahogy az Erzsébet utca földes járdájáról befordult a Nyár utca aszfaltozott útjára. Ott már ugrálva ment, nem kellett vigyázni. Az Erzsébet utcán az úttest volt aszfalttal borítva, ott járt a 20-as autóbusz. A nagy kék doboz tetején egy cső füstölgött, mikor a megállóban fékezett és mikor a kalauz berregő hangjelzése után elindult.

.. A nyárutcában nem jártak autók. Néha egy deszkákkal megrakott lovaskocsi dübörögve végiggördült a köveken, valamelyik asztalosműhelybe vitte a deszkákat. Az óvodában jó volt. Gerendák között sok homok, ott ugráltak a gyerekek, lányok színes szalagokkal a hajukban és szoknyákban. A fiúk olyan egyszínű nadrágokban voltak, a lányok pedig szép színesbe. Ha jó idő volt, délelőtt abbahagyták a játékot kezet mostak és leültek a gerendákra, kosaraikból elővették a magukkal hozott tízórait és rágcsálták az ételt. Néha előfordult, hogy valamelyik gyerek otthon felejtette kis táskáját, de a dadus megoldotta a helyzetet, igaz kissé szomorúan. Még, ha olyan is előfordult, hogy a hét végén a kenyéren a parizer alatt nem volt vaj, vagy parizer nem volt, vagy már vaj sem, csak egy kis zsíroskenyér, finoman meghintve pirosparikával, na szóval soha, senki nem maradt éhes. Zsíroskenyér mindig volt. És nagy móka volt, ha az óvónéninek és a dadusnak ha valamelyiket egy lavórban le kellett mosni. Valahonnan azért került egy kölcsönnadrág, vagy bugyi.

.. Délután az udvaron ugráltak, és a dadus beküldte, hogy nézze meg hány óra van, mikor mennek haza. Az egész óvodában csak ő ismerte az órát. Otthon is a kredencen állt a fényes vekker és mikor este vacsoráztak, csak a tik-tak hallatszott a rágás mellett. Nem tudta, hogy mikor tanulta meg az óra járását, lehet, hogy úgy született.

.. Aztán már délután nem is lehetett az udvaron játszani, később már napközben sem. A homokozó szélén megsárgultak a nagy fa levelei, az ég elszürkült és víz folyt fentről. Szandálja helyett magasszárú cipőt kellett húzni, nagymama reggel befűzte és megkötötte a masnit. Aztán a dadus még vagy sokszor a nap folyamán. Így lett a cipőfűző főszereplő, melynek új korában fényes kapszlija volt, de néhány nap után leesett, akkor meg kellett nyalni és úgy dugták be a bőr ki lukjaiba. Aztán el is szakadt.

.. Ilyen volt az élet. Eszébe nem jutott a halál, sőt! Úgy határozott, hogy feleségül veszi Anikót, akivel együtt jártak az óvodába. Át is ment hozzájuk, hogy megkérje a kezét, e az anyukája azt mondta, hogy egy kicsit várni kéne, míg megnőnek. Minden esetre egy nagy szilvalekváros kenyérrel megkínálta mind a kettőjüket. Aztán Anni a másik iskolába kezdett járni, mint ő, mert nelik az volt fél sarokkal, 3, vagy 4 házzal közelebb. Az iskolában aztán hűtlen kutya lett, mert volt ott egy kislány, de ő messze lakott ahhoz, hogy oda járkáljon, így letett a nősülésről.