… Gondolkodom. Mi lesz veletek öregek?

… Gondolkodom. Mi lesz veletek öregek?

Mégis, mit gondoltok? Meddig tudjátok fizetni gyerekeitek és unokáitok számláit? Nektek még van egy kis csirkefarhát, de kölykeitek már kenyeret sem tudnak enni, unokáitok meg már a kukában fagyott, rohadt krumplit sem találnak.

Hát nem szégyenlitek magatokat? Fölzabáljátok a jövőt?

Mi fog maradni az Orbán gyerekeknek? Eszetek ágában sincs megdögleni? Hé! Orbán szomszédja a Cinege utcában! Átírattad már a telked Gazsinak? Hogy fog szegény gyerek elférni a kis házban?

… Meddig akartok élni? Itt az ideje, hogy bankszámlátokat átírassátok az Orbán alapítványra és szépen megfagyjatok az útszélen. Persze, ha a temetési költségeket előre kifizetitek.

… Szerencsére az egészségügyet bölcs és előrelátó vezérünk megszüntette. Minek nektek? Gyógyszer? Röhögnöm kell. Szócskát nektek!

Na jó, nemsokára elkészülnek a stadionok. Ha foci nem lesz, hát majd másként hasznosítjuk.

… Na drága öregek, emeljétek föl seggecskétek. Sétálni menjetek. Sétálni a szeretett Viktorka háza elé. Tudjátok hányan fértek el ott az utcán? Sokan! Nagyon sokan. És este , ha feljött a Hold, vonyítsatok az égre, kölykeitek, unokáitok helyett is, mert torkotokban van a jövőjük, torkotokban van a ti jövőtök is! Üljetek a villamosra és álljatok a forgalmi csomópontokra, megbénítva a közlekedést és üvöltsetek az égre, hogy lássa, hallja a világ boldog dalotok.

… A hajléktalanoknak nem mindegy, hol ülnek? Üljetek az utak keresztezéseibe és integessetek az arra haladóknak!

… Emberek! Kapjatok észbe, míg lehet.

… Ha még élni akartok, ha még örülni akartok az unokáknak, ha még büszkék akartok lenni a gyerekeitekre,

… Tudjátok ti azt magatoktól is. Álljatok 10-en, 20-an, néhány percre egymás mellé az utcán, csak percekre. Némán, egymásra mosolyogva, aztán integetve menjetek tovább.

… Csak mutassátok meg, hogy vagytok.