Nem csak ma, minden nap.

2011/04/30. - írta: Emilke mesél

Eszembe jut.

A hétköznapokon, egy-egy elrontott rántásnál ara gondolok, ő nem rontotta el. Ha a földobott palacsinta leesik, röhögök, mint apámmal egykoron. Anya soha nem tudta megtanulni. A kutya is sóvár szemmel figyelte a sütést és mindig nyerő volt.


Ratkó József:

    • Zsoltár

  1. Az anyák halhatatlanok. 
    Csak testet, arcot, alakot 
    váltanak; egyetlen halott 
    sincs közülük; fiatalok, 
    mint az idő. Újra születnek 
    minden gyerekkel; megöletnek 
    minden halottal - harmadnapra 
    föltámadnak, mire virradna.

    Adassék nekik gyönyörűség, 
    szerelmükért örökös hűség, 
    s adassék könny is, hogy kibírják 
    a világ összegyűjtött kínját

és eszembe jut értem ejtett csillogó könnyének drága  gyémántja.
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://shakespeare.blog.hu/api/trackback/id/tr378315330

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása