.....Keresgélés az álmok között.

.....Keresgélés az álmok között.

Vírusos egy széket húzott a kupac mellé és leült. Nézte a színes halmot, felvett egy csomagocskát. Szép, színes, illatos valami volt benne, nézte, de nem jutott eszébe, hogy is hívják. Forgatta a kezében, míg lassan elhalványult, megfakultak a színek, alaktalan valamit tartott csak a kezében. Ledobta a földre, csak szürke por maradt egy kis foltban.

Egy kis, alig gyufásdoboznyi csomagocska. Kibontotta, elmosolyodott. Kis tölcsérke meleg fagylalt, édes hab, de ő olyat akart, mint apáék, nagyot, hideget és savanyút. Arra még várni kellett. A kirakatban hófehér habbal és a tetején porcukros lapocska, egy rózsaszín hatalmas masni egy szőke fejen. Csak áll, áll és bámul, hallja az anyja hangját, miért nem jössz kisfiam, mit nézel? És felel: Nézem annak a szép szőke kislánynak a lózsaszín masnyiát! Hallja a nevetést, és nevet ő is. Istenem! 73, 74 éve? Nevet az Isten is. Szépen visszateszi a dobozkába, becsomagolja és elrakja.

Egy óriási csomag, barna csomagolópapírban, spárgával átkötve, bontogatja. Nagy, nehéz csomag, nem is csak az övé. Nyalja szájszélét, keserű-édes, borba kevert szirupot kortyol, receptet akar írni és a patikából hozni a kis üveget. Orvos akar lenni, egy vörösborszínű álom, az apja bólintása, verejtékes munkája, hogy a fia tanulhasson, jaj de nagyon nehéz, nem is bírja egyedül, az apja bütykös munkáskeze segít, az apja tanítja nyakkendőt kötni, az első hosszúnadrág, apa ünneplő cipője, az első borotválkozás apa borotvájával, fülig szappanos és, és a karmolás, a timsó csíp egy kicsit. Mekkora álom, akármerről nézi, olyan szép. A nagy dobozban sok sok kis álom, törékeny, mint a porcelán, csöppnyi üvegcsékben illatok, csókok ízei, de nagyon régen volt, a dereka, fáj, nem akar hajlani. A régi csomagból ez hiányzik. A derékfájás.

Volt ott egy csomag. Olyan kis alaktalan, de olyan kicsi azért nem is volt. Kibontva hullottak belőle a lányok, jaj, annyi sok, ki gondolta volna? Felemelt egyet, nézte, ki is lehetett? Megfordította, egy kis cédula volt rajta, elolvasta. Éva. Éva? Melyik is, a fekete, a tizenéves? A barna, a huszonéves? A,.... nem az nem. Arra emlékszik. Az öreg ül az asztalnál, belekortyol a pohárba és nevet. Tanácstalanul vonja a vállát, az Isten sem tudja.