A vasúti szerelvény lassan gördült. A mozdonyvezető figyelmesen nézte a kerekek alá futó vágányokat. Az első fehér deszkát észrevéve sípolt egy rövidet és lassított. A tehervagonok a lendülettől érezhetően tolták a gépet. Érezte a remegést, az ellenállást, aztán megszűnt a hátsó nyomás. A fékezők ügyesen kapcsolták szét a szerelvényt, ahogy elengedte a féket, érezte, hogy mögötte a szerelvény szabadon fut. Olajos kezét megtörölte a rongyba és mosolyogva pillantott a vonatvezetőre.

A második fehér foltnál kétszer sípolt, gondolatban a vágányok mellett lakóktól bocsánatot kért és erősen ráfékezett. Szinte hallotta a horgok kiakadását és a vágányok közé hullását. Balról a laktanya falát nézte, mikor meghallotta a vonatvezető hangját: Most. A három fehér léc a másik oldalon volt, ha valaki figyelt volna a szerelvényt, a gépen csak két mosolygó és gondos embert láthatott. A síp még egyszer harsant, hátul az egyik vagonnál egy fehér fény villant, megrántotta a gépet. Csak elképzelte a gumi fékvezeték szakadását, a fékek hangját és a mögötte erősen fékező szerelvényt

A laktanya őrtornyában álló őr odanézett, de nem riadóztatott, három napja, mikor egy szerelvény ugyancsak elszakadt és az egész laktanyát riadóztatta, az őrparancsnok leszidta. Nézte a megálló szerelvény ahogy sötéten rajzolódott az égre, és mikor az egyik vagonból a villanást meglátta, a dörrenést már nem hallotta.

Felcsapódtak a tehervagonok ajtajai, sötét alakok ugráltak le, létrákat támasztottak a falhoz és némán ugrottak be a laktanyába. Egy fény hasította a sötétet, a töltés túlsó oldalán egy motor mordult, egy autó gördült a laktanya bejárata előtti útra, csendesen gurult. Az utánfutóján a takaró alatt két férfi lapult. Ahogy a főbejárathoz ért a kocsi, két dörrenés hallatszott, mintha téglára futott volna a kerék. A két páncélököl egymás mellett vágódott a kapuba, kifordítva szárnyaiból az ajtókat.

A dörrenés után a füst és a por már kezdett elülni, mikor a riasztást jelző sziréna felüvöltött. Az épületekből emberek rohantak ki, a kapu körül a laktanyával szembeni utcából golyók kopogtak, egy páncélozott jármű gördült a bejárat felé, mögötte gyalogosok bújtak a takarásban. Egy dörrenés, sivítás és az akna becsapódása után a jármű feldőlve, lángolva torlaszolta el a bejáratot.

Emberek rohangásztak az udvaron, figyelték a bejáratot és csak nevettek, mikor felharsant a megafon: Fegyvereket lerakni, feltett kézzel egyenként kijönni. A laktanya bejárat felől néhány dörrenés, vaktában a hang irányában és nevetés.

Szóltunk! Harsant a megafon. Tucatnyi tompa dörrenés, sivítás és a becsapódások nyomán repkedő téglák, lángok sziszegése közben az udvar és kerítés felől sorozatlövések, páncélöklök becsapódásai hallatszottak.

Aztán a beálló csendben újra megszólalta megafon. Egyenként, feltartott kézzel!

Az első alakok bátortalan léptekkel jelentek meg a szétrobbant bejáratnál.

Az őrtorony reflektora végigpásztázta a bejáratot és az udvart