Véletlen sem Politika

Véletlen sem Politika

Anno 19......valamikor.

A hokedlin lévő lavórba vizet löttyintett, kezét megmosta, a vizet a bilibe öntötte. Az udvaron levő kanálisba borította és a másik sarokban álló kis hokedli alá rakta a lefedett edényt. Kilépett cipőjéből, posztómamuszába bújt. Mamuka, mert így hívták a nagymamát, kinyitotta a kredencajtót.

Az üveg mögött várakozó illatok rögtön kiszöktek a konyhába és a langyosodó sparherd szélére ülve lógatták a lábukat. A vasajtó mögött az aprófa pattogott, a lángok a megharapták a vastagabb fa oldalait és sikítva, ropogva jajgattak a fadarabok. A cikória és a frankkávé a babkávéval ölelkezve libbent a konyhán át. A tejesben a friss tej kezdett izzadni, mikor dagadtan akart kifutni, félre lett állítva és mérgében durcásan bőrösödni kezdett.

Mamuka a bögrébe maceszt tördelt,rámerte a friss tejet, ovomaltint rakott a tejbe és a sparherd szélére tette a bögrét. A vaslábos feketéjében a víz buzogni kezdett, Egy kocka frank, két kanál cikória és egy kanál babkávé és kavargatni kezdte a fortyogó levet.

Kenyeret vajazott, félbevágta, két szelet fekete hurkát rakott a két kenyér közé. Szalvétába csomagolta, egy körtével a kis nyakba akasztható kosárkába tette. Ubulka, kiáltott a szobába és a pizsamában kijövő fiúcska lábára papucsot húzott és nevetve nézett a wc felé robogó gyerek után.

A lavor friss vizébe kis meleg vizet öntött, mire a gyerek visszajött, mosakodhatott. Mamuka gyorsan húzta fel a harisnyákat, trikót, inget és nadrágot. A harisnyatartó csatjait bekapcsolta, a nadrág pántjait hátul megkeresztezve gombolta be. Ubulka az asztal végén ült a bögre előtt és kiskanalára tekerte a tej fehér bőrét és enni kezdett. A felpuhult macesz az ovomaltinos tejet magába szívta és édes ízével omlott el szájában.

A szandálját becsatolta Ubulka, nyakába akasztva kosárkáját és hangos csókolomot kiáltva indult az óvodába..

…......................................................#####...................................................

Anno.........mikor is?

Az asszony bejött az udvarról. Mezítlen lába a tapasztott földön fázott, a sparherd hideg platniján ült a macska az üres lábos mellett. A kannában annyi víz sem volt, hogy a kannafedőből ihatott volna. Morogva indult az artézire, mielőtt az ember ébred, legalább víz legyen, mer csak pofázik.

Visszajőve a küszöbön a kifelé igyekvő sovány egeret látta kifutni és a gazban eltűnni .Körülnézett, de a házak körül mindenütt volt valaki. Elképzelése sem volt, hol fog valamit szerezni enni, így, vagy úgy és , hogy kitől. Megkordult a gyomra. A vackon a gyerekek egymás hegyén hátán voltak, keresztbe, egynek feje az ember oldalába.

Hasa meggörcsölt. Na, legalább ez gyün, gondolta.

Megfogta a piszkos tányérokat, poharakat, kivitte az ajtó elé. Az egyik lábosban néhány villára való tészta fonnyadozott. Szeme felcsillant, villa helyett ujjaival markolva tömte fogatlan szájába. A lábost is letette az edények mellé, öntötte a vizet és elindult újra a kútra.