A fekete kokszpor valamelyest védte a bőrt, na de éppen valamelyest.. Ahogy az esti zuhany után törölközni akartam, mintha valaki nyúzni akarná a bőrömet, olyan érzésem támadt. Az előszoba nagytükrében láttam, hogy szép, egyenletes vörös színem lett, csak egy csöppnyi fehér csik volt ott a köldököm alatt, ahol a dugdosott női képeken a nők olyan fekete szőrösek voltak. A lepedő forró és égető volt. A karjaim alig tudtam emelni, a derekam olyan merev volt, mint egy fatörzs és a lábaim zsibbadt fájdalma

emlékeztetett a futóverseny utáni nap bizsergésére. Az éjjel vedeltem a vizet, a fejem fájt, szemeim égtek, hol izzadtam, hol borzongtam, valamikor talán el is aludtam. Már sütött a nap, mikor megszokottan ébredtem apám motozására, ő 6-ra járt dolgozni.

Kikászálódtam a takaró alól. Nem láttam apám fürkésző pillantását, csendes mosolyát, csak a hangját hallottam, mikor elmenőben az ajtóból visszaszólt: Nehogy elkéss!

Aludttejet ettem egy darab kolbásszal és kenyérrel, zöldpaprikával. A porrongyok közül egy szakadt inget kotortam elő.

Az öltözőben a fehér inget és kék nadrágomat a fogasra akasztottam A törölközőm már száraz volt, de elég sötét foltok voltak rajta. Egy öreg szaki, már 25-26 éves is lehetett, odapillantva csak annyit mondott: Kimoshatod, délutánra száraz lesz. Kösz és megfogadtam a tanácsát. Igaza volt.

A kokszdombra érve már két inges koma ült a domb szélén. A lapáttal a domb oldalába széket vágtak és üldögélve várták a munka kezdetét jelző dudaszót. Sanyi is megjött, ő is szakadt ingben, fején svájcisapkával és falatnyi fecskében. Azt hiszem az Óbudai Gázgyár minden férfi és női alkalmazottja rajtunk röhögött.

Mi a tenyerünket nézegettük, mikor dudaszóra nekifogtunk a munkának a pofánkon rajta volt minden.

Óvatosan fogtuk a szitanyelet és ráztuk a port. Délután 4-ig.Az öltözőben a férfiak kíváncsian néztek ránk. Elterjedt a gyárban, hogy a kokszdomb tetején négy őrült egész nap porol, félig meztelenül. A dombtetőről láttunk az úton délelőtt néhány lányt, papírral a kezükben elmenni, de összeharapott fogakkal, csorgó izzadtsággal és izzó tenyerekkel, száraz cserepes ajkakkal a francnak volt kedve füttyenteni.

Négykor bevonultunk az öltözőbe. Álltunk a zuhany alatt, nehezen mozgó

karokkal, de valahogy csak álltunk. Csüngő farkunkon lefolyt a víz, az izmokban a fáradtság tompább lett. Az öltözőszekrény előtt két bőrkötényes szaki állt, kék overall volt rajtuk és bőrtenyereket adtak mindünknek,. Fiúk, a sapkát ne felejtsétek holnapra, mondták. A söntésben nyeltük a korsót, egyszer csak a csapos megtoldotta egy pohárral. Körülnézve, a férfiak nevetve emelték poharaikat ránk. Mutogattak fehér ingeinkre, vasalt nadrágunkra és röhögtek. Mi is röhögtünk. Befogadtak.

Otthon már várt a kész kaja és le tudtam hajolni a kutyához. Apám félszemmel figyelt, megnyugodott. Este felrakta a gumicsövet a csapra, locsolta a rózsákat, a kertet. Ameleg nyári estében a vízsugár a kutyára is irányult, az csak ugrott, megrázta magát, de a friss vizet lefetyelte. A küszöbön ülve néztük a vízcseppeket, apám a zsebébe nyúlt, cigarettát vett elő és először az életben, felém kínálva kérdezte: Rágyújtasz?

Ültük, fújtuk a füstöt, a kutya térdemre tette a fejét, a kert felől hűs levegő símogatott.