…...Holnapra bevásároltam, holnap apák napja lesz.

Gyerekkoromban nem volt, vagy csak nem emlékszem rá, vagy nem törődtem vele és senki nem szólt.

Ma nem kell szólni. Látom az üzletben férfiak, nők levesznek a polcról egy egy üveg italt, megnézik a feliratot, elgondolkozva elteszik.

Vásárolok. Finom falatok, kicsiny, extra ételek. Főzni készülök. Régen, apám elsőnek hazaérve előszedte a lábosokat, fazekakat. Koraestére zubogott a víz, hol krumpli, hol másfélék főttek, a serpenyőben előkészítve hús várakozott a sorára.

Ma én készítem a dolgokat. Besózom a csirkecombot, nedvek gyöngyöznek a bőrön, felveszi a lisztkabátot, egy fürdés a tojásban és a prézli csomagolja a gyenge husit.

Készül egy meglepetés is. Fogom a kést, most ne is nézz ide Apa ! Kezeim gyorsan mozognak, ahogy tőled láttam. A fedők alatt az újkrumpli, a zöld petrezselyem leveleken pihen. A levesben a virsli karikák úsznak, kivillan a sárgarépa vöröse, a zöldbab sárgája és a tészta fehérje. Terítek is, csak ketten ülünk az asztalnál.

Nézd, merek is. Bőven van virsli, tejföl? A csirke combja látod, hogy aranylik? Tudod, emlékszem, a combot mindig én kaptam. Az én tányérom volt tele virslivel

és nézd csak ! Tészta! Főtt tészta, mák, lekvár, gríz és ki tudja még mi minden. Emlékszel? Az első tésztám! Amivel telefőztem a lekváros lábost és egy hétig kutyástól, macskástól, meg aki hozzánk betévedt, ettük. Tésztát is tésztával ettük!

Ma én készítettem az ebédet és a te tányérod rakom tele hússal. A csirke combját te eszed, földieper van a hűtőben, igen. Hát persze, a nagypoharat a sörnek vettem elő.

Hogy miért nyelek akkorákat? Nem is tudom, csak úgy eszembe jutott valami. Miért is csak most?

Így van ez Apa, ilyenek az emlékek.