…..Július 16. A támadás megindul a nagy cél felé!

…..Július 16. A támadás megindul a nagy cél felé!

Az előrevetett egységek elérték Szmolenszk elővárosainak határát. Az

eget sűrű felhők borították, villámok cikáztak és a szél port kavart az utakon, melyek között a legjobbak is csak makadám utak voltak. A páncélosok motorjai dübörögtek és a nehéz testek lomhán mozdultak előre. Ott terült el a város, köves útjaival, házaival, a komor felhők alatt. A páncélosok testein halkan kopogtattak az esőcseppek és a lánctalpak alatt tejfölszerű massza kezdett fröcskölni. A gyalogosok bakancsai csúszni kezdtek, a rárakodott sártól súlyuk megduplázódott és a védelmet nyújtó páncéltestektől elszakadtak. Amint nem takarta testüket a védő fém, feldörögtek szemből a puskák, géppisztolyok és szaporán vágták a rendet az előretörő sorokban.

A villám megállt és mielőtt lecsapott volna, percekig világította a zuhogó eső áztatta mezőt, melyen egyre több test hevert a fűcsomókon..

Augusztus 4-én Novij Boriszovban a Közép hadseregcsoport főhadiszállásán Hitler ujjait derékszíjába akasztva magyarázott a térkép előtt és Leningrád elfoglalásáról és azutánról beszélt. Ukrajna, vagy Moszkva. Ki tudjatalán megfordult a fejében, hogy az ukrán mezők és ipar termékeire szüksége lehet. Guderián nem volt gazdasági szakember, ő csak arra gondolt, csaknem 130 évvel előbb, Kutuzov és Borogyinó, az égő Moszkva, a téli szél az orosz sztyeppén, ő csak katona volt.

Hitler reménykedett, hogy Harkovot, Moszkvát a tél beállta előtt elfoglalják. Remélte, de a háború nem a remények területe.

Augusztus 23-án az újabb megbeszélésen Hitler ismét okosabb volt a katonáknál. Guderian javaslatát, hogy minden erővel Moszkvára összpontosítsanak, elvetette. Ezzel elvesztette a háborút. Ukrajna és a Krím

kincsei után nyúlva, elejtette a fő célt, az orosz birodalom meghódítását.

Szmolenszknél az oroszok még a harcok két hónapja alatt súlyos veszteségeket szenvedtek, anyagban, emberben, de felbecsülhetetlen értékű nyereségük volt. Először állították meg a német hadigépezetet, megtanulták a harcot, bátorságuk növekedett, ahogy a katonák a feléjük dübörgő páncélosok tömegét a lánctalpakra vetett kézigránátokkal, vagy az út mellett felugorva lángoló benzines palackokkal megállították.

Július 15-én Rudnyánál az ég elsötétült a sivító rakétáktól. A németek a soha nem hallott fülrepesztő hang és a tömeges, sorozatos robbanásoktól pánikba estek. Még a szovjet harcosok is beleremegtek, mikor először hallották a süvöltést, még a rohamozók hurrá kiáltása is keményebben zengett.

A Katyusa név fogalom lett. A keleti front harcosai otthon, szabadságukat töltve is beleborzongtak álmukban.

Moszkva az első döbbenet után élte tovább az életét. Maroszejkán a nagy élelmiszerüzletben a gyümölcsízes lepények garmadája, édességek és a megszokott élelmiszerek még halomban álltak. A lányok színes nyári ruhája még a Moszkva partján libbentek a fehér éjszaka langyos melegében még csak a csókok csattantak a fák árnyai alatt, nagyon ritkán egy-egy gyenge pofon. A nevetések, sóhajok úgy szálltak, mint régen , még Moszkva nem félt. A színházak esténként megteltek. A Művész színház a három nővért,a Karenina Annát adta, a Nagyszínház a Hattyúk tavával kezdte a szezont, Lepesinszkaja szereplésével.

Július 22-én bombázták először Moszkvát. A 200 gép közül 10-15 érte el a légteret. Az orosz tüzérség mindig kiváló volt.

Néhány nappal voltak a mindent eldöntő Moszkva elleni végső támadás előtt.