…..................Kártérítést követelek! Kitől?

Készültem az iskolára. Már kilógtam az óvodából, négy hónappal a

hetedik év előtt, még cipősdobozt húztam spárgán és nyakamban madzaggal nyerítve rohangásztam az udvaron, mint Pjotr, vagy Szása, és Irénnel. Öcsivel papás mamást játszottam, mint Pavel és Dása, Liza és Heinz, Karl és Gudrun. A rádió nem mondott be semmit, mert nem volt rádió. Csak délután álltak az asszonyok, férfiak Kiszely bácsiék ajtaja előtt és hallgatták, ahogy olvassa hangosan a híreket. A boltba a sarkon Rónabácsi szótlanul mérte a kenyeret, cukrot, a kocsma előtt annyi ember volt, mint máskor hétvégén és hangosan beszéltek, egymást túlkiabálva.

Néhány asszony öklét kapta a szája elé, mások szemüket törölgették a kötényük csücskével, másik karjukkal gyerekeket öleltek magukhoz. Könny és bor, petró és sör, liszt, cukor, zsír, só és krumpli és az ég még kék volt,csak néhány fehér felhő lustálkodott a kékséget megszakítva.

Asszonyok kapaszkodtak hallgatag férfiakba, félős tekintettel simogatták

az arcukat, hajukat és nagyon fénylett a szemük. Lakások esti homályában

bőröndöket csomagoltak, dobozokban eddig őrzött papírokat szedtek elő, a sparherdek falták a papírokat. Pedig csak egy kis hír volt, ott valahol keleten Brest Litovszk felé német csapatok átlépték a szovjet határt. Európa és a világ nem akarta hallani, nem akarta érteni az ágyuk dörgését, a tankok dübörgését. A Dunakorzón a katonatisztek talán kicsit melegebb szemmel vizslatták a hölgyek toalettjét, a hölgyek nevetése talán kicsit élesebb volt, más semmi. Siófokon a mólon a kis baronessz borzongva karolt a hadnagyúrba, a kapitány összecsapta a bokáját a kaszinóba az ezredes úr asztalánál, az őrnagy melegebben csókolt kezet az ispán feleségének és örömmel nyugtázta az észrevétlen kis kézszorítást.

Szóval mondom, igazán nem volt semmi kirívóan rendkívüli, csak itt ott a prolik lakásaiba érkeztek katonai behívok, csak proliasszonyok zokogása hallatszott, de még a Bristol teraszán búgott a La Palóma, Lopkowitz és Lehár melódiák szálltak a Duna felett.

Kis budoárok mélyén aggódó szeretők kérdezték a tiszturakat, ugye nem lesz baj, ugye drága, maga nem? És a százados úr cigarettára gyújtva, felelt, ah, ugyan Cicus, csak a Memfisz cigaretta egy pillanatra megremegett a kezében, mert emlékezetében felmerült egy folyónév, valami Don, ott messze, és a gramofonra feltett egy lemezt, Cselényi Jóska énekelt

Nos valóban semmi nem történt, csak megindult a háború, amilyen még a történelemben nem volt, amelyben az áldozatokat nem ezrekben, milliókban és sok-sok tízmilliókban számolták,....

De akkor még senki nem tudta.

Valóban senki?

Egy kis kefebajuszos ember üvöltözött a rádióban, zúgott a Heil! Sieg Heil! És kispolgárok hörögtek, papok szórták a keresztet, zsinagógák homályában a menórák lángjai megremegtek, mintha elhaló sóhaj szállt volna az éjben.

Egy másik bajuszos ember kezébe hajtotta fejét, sóhajtott, talán meg is remegett. Tanácstalanul nézett körül, lehet, hogy a szemináriumban töltött évek alatti ismeretlenre gondolt, talán a forradalmi rohanásra, az ömlő vérre, a kongresszusokon lobogó vörös zászlókra, ki tudja?

*

Már tíz napja ! Anya! Anya! Ez őrület!

És egyre közelebb. Apa hol van? Ez a dörgés, ez a zaj! És a szél korom és édeskéz bűzt hoz az érett gabona, a zizegő szalma illata helyett. ANYA!

A lenyugvó nap fénye vörösen remegett a felhők fehér szélén és ott messze a sötétbe zuhant. Villámlik, dörög, az eső nem esik, de a fény lobog, és a föld is morajlik ott, ahol az éggel összeér- Moja Mamka! Mamicska!

*

A te kis féreg, Isten hatalmas barma, akinek egy szava sem volt, aki nem emlékezett,... Nem mert az emlékezéshez ész kellene, ami lapos homlokod mögött nincs. Duzzadt pofád,azt csak nyálas fröcsögés hagyja el, ha harcról beszélsz, de gatyád barack lekvártól lenne vonalkódos, ha közeledben eldördülne egy riasztópisztoly, ha testőreid háta mögé nem bújhatnál, ha autód nem állna készenlétben, hogy elvigyen.

*

Már tíz napja ! Rémült gyermekszemek kémlelik az égen a gépek raját, és félve takarják anyjuk szoknyájába arcukat.

Hat nap alatt Minszk közelében feltűntek a német páncélosok. A motorok dübörgése a nyári éjszakát megremegtette. A repülők a fejek felett zúgtak és lányok a fiúkkal nem a csillagos eget kémlelték álmodozva, hanem azt várták, mikor kezdenek a stukák vijjogni, hogy sivításuk csúcsán valahol üvöltő dörrenéssel feljajduljon a föld, hogy mezőn hol lobban lángra a vetés a lángot okádó bombák nyomán. Figyelték, hogy az égből a kék fény helyett mikor kezd hullani az acél mag, melyből halál virágzik.

*

Nagy harcosunk, bátor védelmezőnk erre nem emlékszik. Ő csak harcol önfeledten. Fogalma nincs persze arról, mi a harc, a kaszával, kapával és kalapáccsal miként lehet harcolni, hogy ezen eszközök milyen fegyverei a békének és a munkának, hiszen még nincs annyi munkahely, hogy neki is jutna, nem próbálhatta.

*

Dörögnek a fegyverek! Már Szmolenszk környékén járnak a tankok és az óriás megrázkódik. Ébred!

A frontvonal másik oldala is felmorajlik. Egy sivítás és nyolc robbanás rázza meg a betörő ellenség állásait. Reaktív rakéták csapódnak be, soha nem látott rendet vágva az emberek között. Még a honi hadak is megdöbbenéssel észlelik az új fegyver hangját, de kevés, nagyon kevés. És az éjszaka múltán a fáradt katonák elpihennek

A hajnali égen darvak húznak, V alakban, elesett katonák lelkei indulnak búcsúzni szeretteiktől.

Zsuravli, zsuravli,....

https://www.youtube.com/watch?v=vvUB9YlArAE

................................................#############..................................................

Moszkva fürdik a nyári fényben. A hajnal remeg a város felett. A Kreml

tornyai őrt állnak.

Minszkben a tisztiházban megy a műsor. Vígjáték. Házasság Malinovszkában. Bolgyin tábornok és Pavlov hadseregtábornok ülnek a páholyba, mikor belép Blohin ezredes, a Nyugati Különleges Katonai Körzet felderítő osztályának főnöke és súg valamit Pavlov fülébe.

Ez lehetetlen, feleli Pavlov.

Valamilyen ostobaság. A felderítés jelenti, hogy a határon igen riasztó a helyzet,a német csapatokat teljes harckészültségbe helyezték.

Kora hajnalban Pavlov magához rendeli Bolgyint.

Nem ismerem ki magam. A +. hadseregtől Kuznyecov telefonált. A németek Szopockintól Augusztowig átlépték a határt, bombázzák Grodnót.

A 10. hadseregtől felhívott Golubjov, a 4.-től Szandalov. A németek mindenütt bombáznak.

Moszkva még aludt. Szerelmes lányok mosolyogva álmodták a hajnali fényben Aljosa füttyét, Szása dalát a csendes utcán, a külvárosok munkásai lehörpintették vizecskéjükt és indultak agyárak felé, a zajos munkanap vete kezdetét.

Oly kevesen vagyunk már, akik emlékezünk, olyan homályosak a képek.

Csak a madarak röpte, a madarak rikoltása,

Szoldati, Szoldati! Zsuravli, zsuravlííííí!

https://www.youtube.com/watch?v=yB1J7JBszys&NR=1

...............................#########################..........................................

A hajnali szélben darvak serege hasítja az eget. Katonák lelke röppen haza még egyszer egy búcsúcsókra a szeretteikhez, akikért vérük hullott, akikért elhullottak a mezőn.

…... Lángok lobognak s kihunynak lassan s mindörökre.

https://www.youtube.com/watch?v=t-pzcCjELew&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=yB1J7JBszys&NR=1

.......................................................#####.......................................................

Lángok lobognak és kihunynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre:
egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,
míg itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt:
a hánykódó hajók ágyúinál honvágytól részeg
és sárga félelemtől rókázó tengerészek!
aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál
s dagálykor néha síkos testével partraszáll:
holt férfiak kísérik ringva és széttépett delfinek,
a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek:
egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn
némán kíséri röptét a sanda tengeren,

örvény sziszeg felé, jelek szaladnak szét a víz felett,

a zátony vért virágzik tüskés korál helyett:

egész nap bőg a vész, olaj csorog a pontos gépeken,
mögöttük vak düh bujkál s visszhangzó félelem,
majd füstbe fúl a nap s akár a hosszúszárú fájdalom,
úgy hajladoz a hold már a másik oldalon
s lángok lobognak és kihunynak lassan s mindörökre
katonák lelke száll most a fényes délkörökre

http://www.youtube.com/watch?v=NEy5vlSJa24...................

################################################

Augusztus vége volt. A tábori levelezőlapokkal tele volt a postások táskája, ceruzával és karcos tollakkal írt ákombákomok, furcsa nevű falvakról meséltek, melyek a térképen nem is voltak felírva. Németországban a nyugati frontról jövő katonák bundákat hoztak az asszonyoknak, illatozó konyakot és a dekadens franciák luxus termékeit. A szabadságra érkező katonák bőkezűen osztogatták a parfümöket és egy szót sem meséltek az előző tulajdonosokról, és a gestapo hősi akcióiról. Igaz, ezt a hazaiak nem is kérdezték, mert sokan hallottak már a geheimpolicájról, így, vagy úgy. És augusztus végén a lapok még a hónap közepéről adtak hírt. Még mit sem tudtak a hónap végén hullani kezdő esőről, a hajnali nyirkos és hideg ködök nyári ruházat alá alattomosan bebúvó érintésekről, még Hans a tábori vackán nem gondolt a csizmája alatt megroppanó jégre reggel a kútnál, Wilhem és Joachim fanyalogva kanalazta a káposztalevest és nem gondolta, hogy hamarosan mennyei ízekként fog visszaemlékezni rá.

Még hiányzott néhány nap az őszi esők megindulásáig. Csak Borisz pillantott fel az égre és Alekszejjel összenézve bólogattak, a szinbe megtapogatták a szánokat, a kocsik kerekeit vizsgálták. Az öregek csontjaikban érezték a felhők közeledtét, hajlott hátú anyókák nyögtek sűrűbben, de Joseph és Hans ilyen apróságokra nem figyeltek.

Zsukov nem volt nagyon tanult ember, de jó katona volt. Minden idejét a hadihelyzet tanulmányozásával töltötte és józanul gondolkodott. Gyakorta elemezte a hadifoglyok vallomásait és szerencséje volt, jó következtetéseket vont le . Józan paraszti ésszel nézte a térképet és nem Bock tábornok ellen harcolt, hanem a Wehrmacht gépezete ellen.

Zsukov nézte a térképet. Tudta, hogy az előretörő páncélosok gázolajat használnak. És tudta, hogy a ló széna nélkül bár lefogyva még elmegy a következő faluig, de a páncélos, üzemanyagátAug felhasználva a következő fáig sem ér el. Okos taktikával a szárnyak csendes erősítésével az előretörő németek oldalról történő bekerítését tűzte ki célul és nem eredménytelenül.

A német posta egyre nagyobb mennyiségben kézbesített fekete kerettel írt leveleket, a hazai kórházakban ápolt sebesültek már nem a gyors előretörésről beszéltek és hozták a híreket a háború áldozatairól Egyre gyakrabban mondták, hogy jó bajtárs volt, jó testvér, stb.

És a Mosel partján, a dombok oldalán néhány levél sárgulni kezdett.

..................................#######################...........................................

Keletről a szelek sárguló leveleket hoztak, a katonák fegyvereik tisztítása közben kissé csodálkozva nézték, még korainak találták. Otthon a szüret ideje járta, a szőlőtöveken még zöldültek a levelek, még melegen sugárzott a Nap, az öregek kriglijüket fogva sörüket szürcsölték, csak valahogy a harmonika szó lett csendesebb, a lányok merengve bámultak a szürkületben a messzeségbe, pedig a filmhiradó a győzelmeket mutatta, az égő falvakat, a hosszú sorban vánszorgó orosz hadifoglyokat, sovány teheneket, apró lovakat furcsa formájú kocsik elé fogva és a rongyos gyerekek hadát, akik az anyjuk ruhájába kapaszkodva félénken álltak. Az akasztófákat még nem mutatták, a hosszan elnyúló gödröket, melyek alján férfiak, nők, gyerekek, minden korosztály meztelen testei hevertek, azokat még nem mutatták. És a német katonák még erőteljesen és büszkén integettek a képeken. Igen, a képeken. Mert a filmen a por, a fáradtság a sorok foghíja nem látszott. És már tudjuk, szeptemberre fordult az idő. És a felhőkből a víz kezdett csepegni. Először csak a csizmák lettek sárosak, de két nap múlva már ragadtak az utak, a kerékvágásban megülő víz mélyén billent a szekér, törött az abroncs, az autók gumikerekei megpörögtek és a sárból alig tudták kihúzni a kocsikat. Estére a megtett kilométer már csak a fele volt, aztán csak a negyede a szokásosnak. Bőgtek a motorok, az állatok csatakosan, fáradtan álltak és csendesen rágták az abrakot.