Megiszod a kávét, bokádra csöpög a víz, zuhanyozol és mire megtörölközöl újra izzadsz.

Elindulsz a városba, mielőtt teljes erővel sütne a nap. Még nincs 9 óra, az első kereszteződésnél nem akarsz hinni a szemednek. A nyomorgó dolgozók egyedül ülnek az autóban, araszolnak, mert annyian vannak és mennek a „munkába”. Teszik ezt 380 Ft.-os benzinár mellett és minimálbérből.

A városban egyszerre csak újra tudsz menni, de most már aztán parkolni sehol. Be szeretnél menni a Múzeum krt-on az antikváriumba. Hülye! Valami barom ugyanis kitalálta, hogy a szélen sárga festékkel kerékpársávot festett fel. Üres az egész sáv, de megállni nem lehet. Micsoda ötlet! Ilyenkor nekem is támadnak ötleteim. Na, szóval elkezded intézni a dolgaidat, telik a napod. A budai skála helyén beparkolsz. A kocsiból kilépve mellbevág a fojtó levegőhiány. Botorkálsz a villogó fények jelölte irányba, egy pillanatra lehunyod a szemed, a félelem körülvesz.

Visszanézel, semmi nem különbözik semmitől, nézed a jelzéseket, hogy visszatalálj. Arra gondolsz, kimarad az áram, a szellőztető motorok leállnak, kiver a víz, a távolban egy biztonsági őr.

Mozgólépcső, botorkálsz, az inged tapad, kiérsz a folyosóra, fölösleges áruházak tömege, sötét folyosók, reklámfények, őrületes energiapazarlás, vevő alig. Az utcán rád ömlik a hőség. Bemész a piacra. A zöldségek, gyümölcsök illata vesz körül, megnyugtató és pihentető. Az emeleten emberek tömege. Egymás mellett ételpultok, tálcákkal álló emberek, ebédelnek. Összefut a szádban a nyál, mintha a gyomrod is kordulna.

Nézelődsz, nem is tudod, hogy mit szeretnél. Étvágygerjesztő dolgok, kérsz egy adagot. Nevetséges árak, még a 3 €-ot sem éri el egy menü. Leülsz és rád nevetnek, jó étvágyat kívánnak, te is mosolyogsz, jól érzed magad a vadidegenek között is. Eszel. Ízlik. Hol itt a baj? Számolsz, aztán elmegy a kedved. Az emberek többségének bizony elég drága, de enni muszáj. Látod, hogy az üzemi étkezők megszűntek. Az emberek dolgozók, akik kiugrottak az ebédidőre. Fiatalok többnyire, még bírják a verekedést. Ráérsz, üldögélsz és nézelődöl. Megjelennek az öregek, lassan, meggondoltan válogatnak, olcsó ételeket választanak, vannak, akik csak egy levest, vagy csak egy tésztát, üres főzeléket, és az eladók gyakorta mélyebben nyúlnak a kondérba, jól mérik az adagokat. Igen, az eladó is szegény ember és a szegény emberek valahogy segítik egymást.

Kedvetlenül indulsz el. Elromlott a szájízed.

Hazaérsz. A felét elintézted, amit mára terveztél, a másik fele rajtad kívülálló okok folytán elmaradt. Megszűnt a vállalat, elköltözött, nem is jelentkezett a telefonszám.

Még csak 24 órája érkeztél.

Kutya fáradt vagy, csak tudnád mitől.