…..94, 77   és 55 éve.

Az egykor lenézett, majdnem gyűlölt, az egykori büszkeség, szeretett, titokban imádott, régi és új Októberi! Az már igazán csak hab a tortán, hogy a születésnapom is októberre esik.

…...Sokáig azt hittem, hogy az orosz „október” tette tönkre az életem. Több mint 20 évnek kellett elmúlni, hogy ez a hitem meginogjon és gyanakodni kezdjek, talán tévedtem.

…...Aztán a másik október mítosza egyszerre csak szétszakadt és hiába kerestem az időrágta, foszló szövet mögött az életem.

…...Mítoszok születnek, mítoszok halnak, és mi is meghalunk.

…...Majd az utánunk jövők felbontják az anyagot és újraszövik a selymet.

…...Most húzom a fonal végét és próbálkozom új szövet készítésével.

…..15, vagy 16 éve, hogy Moszkvába jártam. Autóval. Varsó, Brest, Minszk, Szmolenszk, Borogyinó, Moszkva. Onnan Brest -Litovszktól a szalagként nyúló 1400 km-en asztallapnyi síkon szalad az út, hgy Moszkva szélétől, a legendás Jak3 repülő emlékművétől kiszélesedve belesimuljon a külső moszkvai körgyűrűbe, mely 480 km hosszan öleli a várost, majd a belső gyűrű után a központot átszelve, jobbról a Kreml, balról a Bolsojt elhagyva, a Kutuzovszkán suhanva elérd Medvedovot, a Metró külső végállomását.

…..Amint közeledsz Moszkva felé, az út jobb oldalán házak tűnnek fel. Kék, zöld és más színekre festett, faházak. Igen, faházak. Aztán kanyarogsz az úton, melletted villanyoszlopok fogadnak sorbanállva és ronda 4 emeletes lakótömbök sora szomorít. Nem szépek.

…..Az út széles. A világ olyan városa volt abban az időben, ahol lehetett autózni. A meglehetősen sivár képet a mellettem ülő szőke szépség tette gyönyörűségessé és feledtette a fáradtságot.

…..A város szélén nem egy faházba mentünk. 10, vagy talán több emeletes házak álltak egy csoportban és a felsőbb emeletek ablakából a fák zöld lombja, mint lágy hullámokat kergető tenger látszott.

…..Liften mentünk. Fel, fel! A lakás pont olyan, mint Pesten, Bécsben, Stockholmban, Münchenben, vagy Győrött, a fürdőszobában folyik a meleg víz. Tyepla voda! Tyepla voda! És az orosz lány nevet, gyöngyözik a kacagása, mint Pesten, Bécsben, Stockholmban, Münchenben, vagy Győrött, Majakovszkíj, kiállt fel és megölel.

…..Lepihensz. Forróság van, zümmög a ventilátor. Becsukod a szemed, felrémlik egy szó, GOELRO. És látod a faházakat, látod a sáros földutakat a városban, a kővel döngölt makadámot, helyenként a kockakövet és a Kutuzovszka felől az égre szökő fényeket. Szentpétervár palotái csillognak és a moszkvai utak sarában kócos lovak poroszkálnak a trojkába fogva, a mozgólépcső fut veled a mélybe, a Metró állomásait márványlapok fedik, trolibuszok futnak az aszfalton, a Puskin tér felé a villamos sivalkodik a kanyarban, a sivalkodás mintha Bip Bip Bip hallatszana, egy dallam, hogy

Ejh Uhnyem, e... úhhhnyem!

A magasban a TV torony tetején villog a vörös fény. Mintha hallanád repülőgépek motorját, Borogyinó, vagy Volokalamszk felől ágyúk ugatnak az égre, Himki utcáin lánctalpa csikordulnak, a Krasznaja Plosagyon keményen csattannak a léptek, a tribün felé a lányok integetnek, szalagok szállnak a kék égre, fiúk lépnek, zászlók lengenek, csókok cuppanását, lobogó hajak illatát hozza a szél, és egy lány dalol egy legénnyel a szürkévé álmosodó fehér éjszakában.