….......A nyári nap laposan gördült az ég alján.

….......A nyári nap laposan gördült az ég alján.

…..Az öreg eszkimó régi szánjának szélén üldögélt. A talpakra szerelve egy fókabőrrel borított vizialkalmatosság volt, a bordacsontokra feszített bőr zsírral kenve csillogott. Az oldalán fiatalkorára emlékeztető, jókora méretű lapátok voltak felkötve, de az idő múltával csak a kisebbeket használta, azokhoz kevesebb erő kellett.

…..Egy darab fagyott húst rágcsált hiányos fogaival, késével faragta a csontról. Lánya gyúrogatott egy fókabőrt, fekete haja a szemébe lógott. Férje morgott, az iglu mögött, vadászfegyvereit vizsgálgatta. Ahogy elnézte őket, csak arra volt kíváncsi, mikor mondja valamelyikük, hogy avitara.

…..A férj ügyetlen vadász volt. Alig tudta elejteni a szükséges zsákmányt, más vadászok iglujának falán mindig lógott egs darab hús és fagyott zsír, neki sikerült a legsoványabb fóka elejtése, amelyiknek csak csontja és bőre volt.

…..Az esti szél havat hozott a levegőben, a nap is rövid útjának végén elsüllyedt a mélyben. Bebújtak az iglu nyílásán, behúzták a nyílást záró hótömböt és a bőrdarabot elé akasztották. A mécsesben égett a fókaolaj. A pislogó fényben elvackoltak, bemelegedett a fekvőhely. Az öreg a jégfalat bámulta, még a fiatalabb korában ejtett fóka lógott rajta, aztán csak úgy odavetette. Holnap elmegyek.

…..Lánya nem szólt semmit. A fiatal férfi aggodalmasan mondta, hát nem sokat tud magával vinni. Csak mordult rá, nem nagyon érdekelte. Az iglun kívül kutyák vonyítottak a Holdra, bent a melegben elcsendesedtek, csak a szuszogásuk hallatszott.

…..Feküdt még egy darabig, nyitott szemmel. Számbavette a fegyvereit, az életében használt darabokat. Kedvtelve gondolt az apjától maradt éles csonthegyű dárdára, meg arra, amelyiknek a hegye valami csillogó anyag volt, a csontnál keményebb és élesebb. Még fiatal volt, egy vadászatán a vízen úszó házból a jégre jött emberek adták neki. Sok fókát ejtett vele, nagy becsben is tartotta. Jobb volt, mint a kése, pedig az sem volt egy akármilyen darab. Nem félt elindulni. Érezte, hogy csak teher, furcsa gondolatai voltak mikor az égen a fényeket bámulta, de senkinek nem szólt róla. Eszébe jutott az egyik asszony, aki egy nap összerakta a dolgait, kis szánjára rakta és avitarát mondtak egymásnak. Furcsa asszony volt. Minden újhold idején fürdött. Nem is volt fókazsír szaga.

…..Elaludt. Különös álmot látott, ült a szánján és.....