…..Iluska felült az ágyon.

…..Iluska felült az ágyon.

1. ….Bámult körbe a homályos szobában, az ablak túloldalán a fa levelei elszíneződtek és fogytak. Fejét kissé félrehajtva töprengett. Mikor a nővér bejött, várakozva pillantott föl és nagyon ártatlan képet vágott. Ahogy a tolókocsit észrevette, valami torz mosoly villant ráncos arcán, tekintetét elbújtatta, de beleremegett a vágyba, hogy beülhessen .Ahogy elhelyezték és a folyosóra tolták, lopva körülnézett. Valahol messze járt, pillantása elveszett a messzeségben. Ki tudja, … merre szárnyaltak a gondolatok. Talán a fiatal években? Talán a testvér híre, sikerei, aki ünnepelt jelensége volt a „világ” deszkáinak, talán a saját életének elszürkülése, amit azzal magyarázott, hogy ő nem volt akkora kurva, azért nem lett neves színésznő, vagy talán valahol egy férfi, talán csak egy ízletes vacsora?

Elszállt a tekintet. Megmarkolta a tolószék karfáját, felállt. A fal mellett futó

korlátba kapaszkodott, hátát a falnak támasztotta és lassan vetkőzni

kezdett. Hálóingét ledobta, felső testének csontjai, rácosra fonnyadt

bőrének szürke színe elütött a fehér faltól. Derekán ferdén ült a

pelenka, vékony lábai remegtek. Lépésről lépésre araszolgatott a fal

mellett, már majdnem elérte a folyosó kereszteződését, amint az új

szobatárs jött szembe. Jaj, Iluka, már megint levetkőztél, pedig itt

férfiak is vannak. Egy pillanatra megvillant a merev tekintet, a száj

biggyesztésre rándult, aztán két kézzel kapaszkodott a korlátba.

A pelenka szélén nedvesség kezdett csöpögni. A folyosó végén

megjelent egy nővér.