Vázlat egy mindig létező és soha véget nem érő történethez.
Vázlat egy mindig létező és soha véget nem érő történethez.
….....A két vénség lassan lépkedett felfelé.
…..Meg-megálltak, mélyet lélegeztek.
…..Lábuk alatt a kert felől csengő asszonyi kacagás foszlányait, édes emlékvirágok illatait hozta a felhőkkel fogócskázó szél.
…..Megpihentek egy kövön ülve.
…..A csengő kacagásra Vírusos csak annyit dörmögött, a fene. Az Isten megértően és mély együttérzéssel bólintott.
…..Két démon éles vijjogással repült a szirtek felől, egy álmos dzsin lebegett kiterjesztett szárnyain fejük felett és megértően figyelte őket.
…..Az Isten egy kavicsot rúgott a völgy felé, az üstökösként száguldott a kert fölött, fénylő csóvát húzva maga után.
…..Megcsillant a fény az asszonyok hajának sötét zuhatagán, hogy a mély örvényekre vesse sugarát.
…..Csendesen ültek, csak sóhajtoztak.
…..Azt mondtad, egyszer majd mesélsz róla.
…..Hmm. Egyszer! Az úgy volt,.....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
58395 2011.12.19. 18:41:45
193225 2011.12.19. 19:12:15
14742 2011.12.19. 19:20:35
210560 2011.12.20. 06:55:49
60145 2011.12.20. 07:58:59
193225 2011.12.20. 10:02:03
15524 2011.12.20. 10:37:33