Vázlat egy mindig létező és soha véget nem érő történethez.

Vázlat egy mindig létező és soha véget nem érő történethez.

….....A két vénség lassan lépkedett felfelé.

…..Meg-megálltak, mélyet lélegeztek.

…..Lábuk alatt a kert felől csengő asszonyi kacagás foszlányait, édes emlékvirágok illatait hozta a felhőkkel fogócskázó szél.

…..Megpihentek egy kövön ülve.

…..A csengő kacagásra Vírusos csak annyit dörmögött, a fene. Az Isten megértően és mély együttérzéssel bólintott.

…..Két démon éles vijjogással repült a szirtek felől, egy álmos dzsin lebegett kiterjesztett szárnyain fejük felett és megértően figyelte őket.

…..Az Isten egy kavicsot rúgott a völgy felé, az üstökösként száguldott a kert fölött, fénylő csóvát húzva maga után.

…..Megcsillant a fény az asszonyok hajának sötét zuhatagán, hogy a mély örvényekre vesse sugarát.

…..Csendesen ültek, csak sóhajtoztak.

…..Azt mondtad, egyszer majd mesélsz róla.

…..Hmm. Egyszer! Az úgy volt,.....