….................. Koranyári nap volt.

….................. Koranyári nap volt.

….. A nap jókedvűen simogatta a lányok seggét és meztelenkedő vállaikat. A fiúk szemei a sugarakon szálltak a fenti formákra és a lányok nagy élvezettel fürödtek a sóvárgó fényben, sejtetve a fény utáni sötétséget.

….. Ment hazafelé, jókedve volt. A Hév peronján zajosan kacarásztak, kiabáltak a fiatalok, míg az idősebbek dörmögőn beszélgettek. A nyitott ablakon zuhogott be a fénylő szél ahogy a kanyargó síneken vidám sikkantásokkal futott a szerelvény. Jól esett a huzat.

….. Nem sietett. A gyerek még a bölcsődében volt, az asszony megy majd érte. Mióta visszament dolgozni, úgy állították be az órarendjét, hogy a reggeli és délutáni bölcsi időpontjaihoz alkalmazkodjon. Alapjában jó volt a munkájuk. A rendelő kétműszakos munkarendje sem okozott zavart, kényelmes volt az életük. A gyerek éjjel nyugodtan aludt, egészséges volt, sem a nagymamát, sem rendkívüli munkaszüneteket nem igényelt.

….. Mire hazaért elmúlt a napi munka fáradtsága, feszültsége. Az út túlsó oldalán volt a piac, táskáját lerakta és leugrott bevásárolni. Hálójába rakta a gyümölcsöt, zöldséget. Nagy bevásárlásra nem volt szükség, ebédelni az asszony is, ő is a munkahelyen ebédelt, a gyerek a bölcsiben kapott enni. Estére hidegétel volt többnyire, bár ő a magával hozott szokása szerint inkább evett volna főtt ételt, mert ezt szokta meg.

….. Mire végzett és fölért a lakásba, felesége már megjött a gyerekkel. A kislány járókájában állt és hangoskodva magyarázott valamit, közben kacarászott. Az asszony hajtogatta a ruhákat rakta a szekrénybe és közben visszaszólt a gyereknek.

….. Szép koranyári délután volt. Felkapta a gyereket, magasba emelte hintáztatta. Az arcához emelte és nevetett, mikor a csöppnyi kezek az arcát eltolták. Nem volt frissen borotvált és igazat kellett adni a lányának, az asszony arca sokkal simább volt.

….. Kávé folyt ki a konyhában, beleszimatolt a levegőbe. A felesége kis tálcán elétette, a hosszú asztal másik végére ült és cukrot rakott a csészéjébe. Ahogy itta a fekete levet, csak félfüllel hallotta, hogy az asszony mondta, beszélnem kell veled. Ferdén pislantott föl, és azt hitte nem jól hall.

….. A szavak kicsit koppanva estek az asztalra. A jövő héten vége a tanításnak. Hét végén lemegyünk apuékkal a Balatonra, a nyárra. Azt szeretném, mire őszre visszajövünk, menj el. A lakás az enyém, a gyerekkel a tartásdíjból és a gyerekpótlékból jobban fogunk élni.

….. Érdekes. 40 év elmúlt. Mégis, úgy emlékszik a szavakra, mintha most hangzott volna el az utolsó szó. Mintha ott ülne az alacsony, modern fotelban és kezével lassan letenné a csészét. Mintha a gyerek gügyögne, villamos csörömpölne , ahogy indul a füttyök után a megállóból,

….. mintha hallaná a hangját, látná magát, feláll és mondja: Minek őszig várni? Előveszi az iratait, táskájába teszi, csészéjét a konyhában leteszi az öblítőben. Kézbefogva a táskát visszanéz az ajtóból, kicsit furcsa hangon szól, szervusztok. Csendesen csukja maga mögött az ajtót, megnyomja a lift gombját, hallja a kattanást és a zúgást.

….. Az utcára lépve megcsapja az aszfalt melege, még simogatja napfény a lányok......

….. Nem látja. Csak a színek lettek sötétebbek.