Látogatta a gyereket a Balatonon. Hétvégéken 250 km, benzin, fáradtság, idő. Nem fogadta el az anyós meghívását ebédre, az éttermek kommersz kosztját ette. Meg-meg nézett egy egy nőt, a Balatonon volt kiállítás, egy száll semmiségben grasszáltak az úton, fölévéve egy ingféle másik semmit. A jobb kiállítási darabok felvezetővel közlekedtek, némelyek kis pótlékkal ellátva tipegtek, úszóövet, homokozóvödröt vittek a kezükben és a fagylaltosnál egy tölcsérnyi csokoládét vettek a lurkónak.

….. Szabályos hétvégi apuka lett. Fizette a gyerektartást, és kétszeresen, a gyereknek vitt ajándékokat. Igaz, hogy vasárnap délelőttől délutánig a gyerek ebéd utáni alvását is beleszámítva, alig töltött néhány órát, így a gyerek azt sem tudta, ki ez a fickó, aki néha előkerül. Láthatóan senki nem mesélte el a gyereknek, hogy ő az apu.

….. Az ismerősök között csak most vette észre, hogy minden nő valamilyen módon foglalt. Némely kolléganő már családi elfoglaltságok folytán kimaradt a hétvégi ügyeletekből, így rá egy kicsit sűrűbben esett a sor. Nagyon nem bánta, egy tanulni vágyó fiatalabb nővér mindig akadt, akiről hamarosan kiderült, hogy már nincs mit tanulnia.

….. Hamarosan rádöbbent, hogy esélytelen. Az alacsony fizetés 20%-os megkurtítása, a többletkiadással, a gyéren csurranó-cseppenő mellékes alig tudta fedezni a kiadásait. Félretevésről, extra kiadásokról szó sem lehetett.

Néhány nő akadt, aki megnézte magának, de felfedezte, hogy vagy más az ízlésük, vagy nagyon okosak a nők. Aztán, mikor hét végén nem akaródzott felkelni, rájött, hogy közeledik a negyvenhez. Egyre gyakoribb volt, hogy a kisgyereket hozó anyukák, nagymamák meggyőződéssel biztatják a kis nebulókat, köszönj szépen a doktorbácsinak, ne félj, nem bánt a doktorbácsi és a bácsi hangsúlyos lett.

….. Nem izgatta magát. Nézte a volt asszonyt és egyre inkább olyan benyomása támadt, alapjában jól járt. A „balatoni” napfény és szellő kikezdte az arcbőrét, a puder alig fedte el. Látta, hogy a fürdőruha szabása sem képes a nívó emelésére, meg arra is emlékezett, hogy igazában nem is emlékszik semmire. Nem is értette, hogyan született a lánya. Ha ránézett, elmosolyodott nem nevezte véletlen gyereknek. Aztán megtudta, hogy tényleg nem véletlen. Az anyós ultimátumot terjesztett a lánya elé, vagy unoka, vagy nem fizetik a lakásának a törlesztőrészleteit. Az aktuális barátot a család nem fogadta el, így dacból lett ő választva, megfelelvén egy utód létrehozására és a gyerektartás fizetésére. Akkora aljasság volt, hogy még mulattatta is. Ahogy az asszonyt nézte, el is képzelte róla. Először csak becsülni kezdte a volt anyóst, később már szívből kedvelte. Nála látta először hogy megpróbálta a gyereket nevelni.

….. Szóval legényember lett. Öreglegény, akit már a vénlányok sem tartanak számon.

….. Aztán karácsony előtt meghalt az apja. Fájt, hiányzott, csak annak örült, hogy halála előtt még teljesítette az álmát, elérte azt, amiről álmodott, láthatta még az unokáját és nem szenvedett.

….. Hirtelen megöregedett. Családfő lett, család nélkül. Nem mutatta, senki nem tudta, hogy nem akar már semmit.

….. Reális lett.